Hogyan lehet ezt feldolgozni? Hogyan lehet ezzel együtt élni?

Fogadd őszinte részvétemet!

Szerintem keress fel egy újabb szakembert, ha van rá lehetőséged, privátban.

Keress olyat, aki segíthet elsajátítani az autogén tréninget. Ez egy relaxációs, izmokat ellazító gyakorlat, nekem nagyon sokat segített, amikor elveszítettem egy családtagomat.

Ha nagyon úgy érzed, hogy nem tudsz egyedül “kimászni” a gödörből, akkor pedig egy pszichiáterrel beszélj. Ő tud gyógyszert felírni. (Nem azt mondom, hogy egyből szedj antidepresszánst, de a frontin/xanax sem az ördögtől való. Persze szigorúan orvossal egyeztetve. Érdemes jó dokit keresni, aki nem egyből zombi adaggal bombáz, de segíthet, hogy éjszakára lenyugodj. Én is szedtem, nem lesz tőle egyből függő az ember)

Alapjáraton nem vagyok annak a híve, hogy tömjük tele magunkat gyógyszerekkel, de vannak szituációk, amikben tudnak segíteni.

De mindenképp orvossal konzultálj.

Sok erőt kívánok!

Nagyon sajnállak... 😥

Talán keresned kellene egy csoportot, ahol gyermeküket elvesztő szülőkkel tudnál beszélgetni. Pl Lélekmadár Táboron keresztül.

Igazán sajnálom. Nem velem történt, hanem kollégámmal hasonló, a babájuk megszületett és pár óra múlva meghalt. Ő az apa lett volna, sajnos végignéztük a gyászfolyamatát, mivel végig jött dolgozni. Neki amúgy a munka segített. Úgy tettünk, mintha mi sem történt volna és idővel tudott enyhülni számára ez a fájdalom. Ezeket ő maga mondta. Persze gyerek témákat nem hoztunk fel előtte, csak munka meg hétköznapi dolgok. Így próbáltuk magunk közt tartani fejben, hogy ne essen szét.

Utána kb másfél év múlva született egy egészséges kisfia. Biztos vagyok benne, hogy a halott gyermekét sem fogja elfelejteni, de most igazán boldog.

Neked is ezt kívánom. Nem egyhamar lesz könnyebb. Ezt tudom, láttam, és nagyon is együtt érzek. De idővel könnyebb lesz. Akkor is, ha most nem úgy tűnik.

Fogadd őszinte részvétem :(

Én nem vagyok érintett, de gyerekek lelkivilágához picit értek. Ha a későbbiekben szeretnétek még babát, én azt mondanám a 3 évesnek, hogy készül már nagyon a tesó hozzánk, csak egy pici lassabban fog ideérni, de siet! Igen, ez ferdítés, de ők még nem tudják úgy feldolgozni a témát, hisz nekik csak egy megfoghatatlan dolog volt a tesó, így kicsit meg tudna nyugodni.

A másik kérdésed pedig, nem feltétlen kell 1 évet várni, konzultálj egy orvossal. Sógórnőm húga császárral szült, egyik évben februárban, következő évben meg májusban. Szóval ők sem vártak sokat.

Kedves kérdező, nagyon sajnálom ami történt. Érthető, ahogy érzel, még minden nagyon friss. Szerintem több hónap kell, hogy ezt bárki feldolgozza. Nekem csak egy missed ab-em volt, üres petezsakkal, azt is hetekig tartott, míg feldolgoztam. Szerintem is fordulj pszichologushoz, egyszeri alkalom ezen nem segít. Bármennyire is nehéz várni, most szüksége van a testednek regeneráciora, szerintem ha rögtön teherbe is esnel, nem tudnál nyugodt maradni, míg csak a baba meg nem születik (bár valószínűleg ez mindig így lesz, de most még nagyon feldult vagy, talán könnyebb lesz fel év múlva lelkileg...).

En a Jön a baba (Ági és István) , és a Szuloszoba (Szivarvanyanyu) című műsorokban láttam olyan történeteket, ahol régebben elvesztették a babajukat a terhesség alatt. Fel tudták állni belole, de szintén idő kellett. Talán az ő történetükbol erőt merithetsz.

Unokatestvérem 364 nap különbséggel szült császárral mindkétszer. Szóval nem lehetetlen, de orvosilag nem ajánlott, ugyanis a mehedet is osszevarrtak csaszarkor, s amíg nincs ideje regenerálódni a mehnek, elofordulhat, hogy újabb terhessegnel a súly és a méh nyulasa hatására szetszakadt, az pedig rád is és a babára nézve is életveszélyes lenne.

Kívánom, hogy a férjed és a közeli család is megértő tamaszod legyen ebben a nehéz időszakban.