Ti megtartanátok a beteg magzatot (gondolok itt például a Down-szindrómára)?

Biztos, hogy megtartanám. Tiszta Taigetosz és fasizmus lenne, ha azért tagadnám meg tőle az életet, mert "selejtnek" ítélném őt. Hogy lehet egyáltalàn selejtnek ítélni egy másik embert? Semmivel nem ér kevesebbet egy down-szindrómával élő ember, ugyanolyan értékes személy, neki miért ne járna az élet ugyanúgy, mint másoknak, mint ahogyan az egészséges tesóinak járt? Arról nem is beszélve, hogy az élő down-osok közül sokan szembesülnek ezzel, hogy sok ember úgy néz rájuk, mint akiknek élniük sem kéne, és nagyon rosszul esik nekik. Szerintem ez nagyon gonosz, megkülönböztető hozzáállás a társadalom részéről, nekem is nagyon fájna a helyükben. Bármikor kerülhet bármelyik gyerek olyan helyzetbe, hogy kiemelt figyelemre szorul, mégsem jellemző, hogy eldobnàk maguktól az emberek, mert nem gondolják azt, hogy ettől kvésbé lenne értékes a gyermekük. Attól, hogy ebben z esetben hamar kiderül, miért lenne másképp? A terhesség alatti felkészülés igazából meg is könnyíti a feldolgozást, és a gyerekhez való kapcsolódást ahhoz képest, amikor hirtelen derül ki valami fejlődési eltérés.

Hát az én dokim nekem is azt mondta hogy beteg , down szindromas lesz, de megtartottam, és az ég világon semmi baja.Szóval érdemes több vizsgálatot végeztetni mert már több ilyen volt a történelemben

Persze ti csak down szindrómáról beszéltek, de önzőség lenne világra hozni olyan gyereket aki komoly fájdalmak közepette fog kínhalált halni... Vannak ám ilyen betegségek is és nem kívánom senkinek, hogy megtapasztalja.

Természetesen. Ő is az én gyerekem. Az egészséges tesóinak szerintem semmi kára nem származna abból, ha megtanulna alkalmazkodni, meg látna mást is, az elfogadottan kívül. Legalábbis Nem egy családot ismerek, ahol van beteg gyerek is, nagyon szeretik egymást és rengeteget tud adni egy ilyen gyerek is a családi életbe. Persze, ha mi magunk is úgy állunk hozzá, és nem szégyelljük meg dugdossuk, mert ilyet is láttam sajnos.