Ti megtartanátok a beteg magzatot (gondolok itt például a Down-szindrómára)?

Nem.

Nálam attól függ miről lenne szó. Ha kiderült volna, hogy mondjuk hiányzik az egyik kézfeje, akkor megtartottam volna. Láttam nemrég egy kislányt, mindkét kézfeje hiányzott, de rettentő boldognak tűnt. Több olyan ismerősöm van, akiknek ilyen problémája van (végtaghiány), mindegyikük teljes életet él, tudnak vezetni is, önellátók, párkapcsolatuk van, stb. Nekem ez még az a kategória, amitől nem esnék kétségbe úgymond. Az már megint egy másik helyzet lenne, ha mindegyik végtagja hiányozna, mert azzal már szerintem sem élhet valaki teljes életet. A Down-szindrómás gyermeket nem tartanám meg. Azért nem, mert ugyan fejleszthetők, egyedül mégsem képesek sosem teljes életet élni, és igaz, hogy segíteném, de én sem fogok örökké élni. Nem akarnám, hogy szenvedjen emiatt. Sok helyen olvastam, hogy nyugaton már nagyobb százalékban tartják meg a Downos babákat. Szerintem az az oka, hogy fejlettebb esetleg az a rendszer, ami őket támogatja, gondolok itt oktatási intézményekre, képzésekre. Szerintem Magyarországon e téren is elég rosszul állunk, egy beteg gyerek szülei első körben eléggé elveszettek lehetnek, hogy hová forduljanak. Minden tiszteletem azoké, akik így is vállalják a babát.

Nem tartanám meg, az miatt mert nem érzem magam elég erőshez egy ilyen feladathoz, amikor más beteg gyermeket látok már a sírás kerülget es hogyha a sajátomat látnám úgy kb a szívem szakadna meg minden egyes nap és szerintem idővel belebetegednék.

Nem. Én tudom magamról, hogy beleőrülnék ekkora lemondásba és azt sem szeretném, hogy a kislányomra maradjon majd a fogyatékos testvére ha mi az apjával már nem leszünk.

Nem. Gyenge lennék ahhoz h neveljem

igen

Egyátalán nem vagyok abortusz párti,de azt gondolom,hogy képtelen lennék megszülni egy ilyen babát. Voltam még sulis koromban gyakorlaton olyan intézményben,ahol őket kellett megfigyelni,beszelgetni velük. A sírás kerülgetett nekem lelkileg ez nem menne. S látni azt,ahogy a társadalom egy része mennyire kirekesztő főleg a gyerekek,akik nem érti a társuk miért más,ezért piszkálják... Ennek nem tenném ki a gyerekem. Nem nyomorítanám meg az életét sem neki sem magamnak,mert tudom ez nagy feladat tisztában vagyok mennyire lelki ember vagyok nem bírnám. A másik én sem élek örökké,ha engem elveszít vagy az apját mi lesz vele. A 3. van egy egészséges fiúnk neki nem állhat abból az élete,hogy azt lássa ahogy a kistesója szenved a világban,mert valljuk be ez a társadalom azt nem képes elfogadni,ha valaki másképp gondolkozik nemhogy azt,hogy másképp viselkedik. Ha mi nem élünk a nagytesó gondozza és erről szóljon az élete,mert mi hoztunk egy felelőtlen döntést?! Abban az esetben megtartanám,ha éveket várnék egy babára és nem súlyos fogyatékos magyarul élhet egészen teljes életet és lelkileg erősebb lennék. Amúgy minden tiszteletem azoké az embereké,akik maguk nevelik irigylem az erősségüket. Ez amúgy nehéz kérdés,mert volt olyan,hogy azt mondták az orvosok down kóros a gyerek elment egy mási orvoshoz,aki mef azt mondta makk egészseges és valóban az lett a kisfiú már 4 éves semni baja. Csak arra akartam rávilágítani,hogy tuti kikérném egy specialista megbízható orvos véleményét mielőtt döntenék.