Feleségem lányt akart és fiunk lesz! Hogy dolgozza fel?

Sérült gyerekekkel töltöm a napjaim és hát elég gáz, hogy valaki ezen ennyire kiboruljon!

Az hogy valaki hirtelen elsírja magát és pár napig szomorú az rendben van, mindenkinek vannak elképzelései a baba nemét illetően, de amit leírtál az túlzás. Szégyellje magát!

(lehet lepontozni)

Biztosan készen áll a feleséged a gyerekvállalásra? Ne haragudj, de el nem tudom képzelni, hogy képes egy nő arra, hogy nem örül a gyermekének, csak mert nem olyan nemű, amilyet szeretett volna. Ezen szerintem Te nem tudsz segíteni (sajnos). Neki kell magában feldolgozni, hogy ez nem úgy alakult ahogy ő tervezte.

Egyébként mennyi ideje zokog? És Téged hibáztat, amiért nem fiú?

Ez nem normális! Bocsánat az őszinteségemért, de szerintem a feleségednek nem való gyermek!

Más azért sír,mert nem lehet neki babája.

A feleséged szégyellje magát!

Mint pszichológus ajánlom még egy dolgon gondolkozz el.

A feleséged láthatóan CSAK a sajátjának tekinti a gyereket (nem örül annak, eszébe sem jut, hogy te örülsz a gyereknek, esetleg örülsz, hogy fiad lesz)tehát nem veszi figyelembe a te érzéseidet. Sajnos ezt nagyon gyakran követi a gyerek születése után a kisajátítás, tehát csak ő tudja, hogy mi a jó a gyereknek, te meg sem foghatod, mert úgyis leejted, nem viheted el egyedül, ha valami történik (akár csak elesik amikor te vagy a közelében) akkor 1 hétig hallgathatod, hogy te vagy a hibás....stb. Előzd meg majd időben ezeket a dolgokat és ne hagyd hogy ez elhatalmasodjon rajta.

Sajnálom, de nagyon egoista gondolkodás (esetleg megnyilvánul ez másban is? (ide megyünk mert én így akarom, te nem jól csinálod..., csak én tudom...stb)

Valószínű elfogja fogadni és akkor ez a viselkedés következik. Vagy valóban elutasítja, de akkor nagyon súlyos az egoizmus, már patológiai.

Figyelj oda.

Én is kislányt akartam,de történt egy tragédia(meg kellett szülnöm a babát 19 hetesen rendellenesség miatt,kisfiú lett volna egyébként)és aztán már azt mondtam,hogy teljesen mindegy hogy mi lesz csak végre a kezemben tarthassak egy egészséges kisbabát,na meg persze senkinek nem kívánom azt amikor a páromnak el kellett mondanom,hogy mi fog történni,és hogy megmondták,hogy kisfiú lett volna,akkor először láttam (egy férfit),Őt sírni.Most remélem ez valóra válik,mert egy szintén kisfiút hordok a szívem alatt és minden percben csak arra gondoltam eddig is,hogy ne legyen baj,ne arra,hogy milyen nemű legyen.

Ha szereti a gyermeket,és gondolom szereti akkor el fogja fogadni,mert a gyerek a pociban is megérzi,hogy mi van körülötte.