Várandós feleségem egész nap semmit nem tud csinálni. Normális ez?

A férjem máig emlegeti:

" Mentünk az utcán, és én megkérdeztem: Beülünk valahova ebédelni? Mire a nejem szemrehányóan rámnézett és berohant az első kapualjba a kukához hanyni"

Szoval hidd el nehéz!

Semmi extra, nyugi, elmúlik.

Feleségem konkrétan reggeltől késő estig csak feküdni bírt, mert felállt, szédült, még a wc-re is alig bírt kimászni, a vödör állandóan ott volt a keze ügyében.

Ugye emiatt enni is alig bírt, így tök erőtlen és bágyadt volt egész nap, ránézni is rossz volt.

Én csináltam meg mindent otthon, de nem érdekelt, csak legyen már jobban. Ijesztő, mert életvidám, pörgős fiatal nő egybként, de abban a 14. hétben mint egy félhalott, nagyon rossz volt úgy látni.

Aztán ez elmúlt 14. hét környékén, és onnantól megint sokat nevetett, energikus lett, mint akit kicseréltek.

Különben kedves leendő apuka ,üdvözöllek a családos emberek világába, hisz szülők(anyák,és apák milliói),csinálják ezt hogy MUNKA UTÁN háztartást vezetnek,boltba mennek ,főznek gyerekkel tanulnak,viszik hozzák iskolából oviból,viszik zenére ,foglalkozásra,vacsoráztatják,altatják,kelnek hozzá éjjel.(én még 12 évesen is felébresztettem valakit ,hogy kísérjen ki pisilni mert félek a sötétbe.Most meg már anyaként bűntudatom van ezért)

A "munka után azt csinálok amit akarok" vagy "dolgoztam, pihenek" korszak véget ért, VISZONT lesz egy csodálatos kis ember AKI A TE GYEREKED.

Igen, normális. Nehezen állom meg, hogy ne írjak semmi bántót neked. Ezzel a hozzáállással sok lesz a konfliktus a baba születése után.

Én az első egy hét rosszullét után úgy éreztem, hogy ha ez nem a gyerek miatt lenne, akkor kinyírnám magam, mert nem bírom ki. Az elsővel a 17. hétig voltam rosszul, utána csak szédültem, ájuldoztam, légszomjam volt, és gyenge voltam. Meg a gyerek nyomta a hólyagomat, fájt, mintha kiszakadna belőlem, és folyton arra kellett figyelnem, hogy nehogy bepisiljek. A másodiknál a 24. hétig hánytam, és éjjel is rosszul voltam, amikor átfordultam egyik oldaláról a másikra. Még nem volt másfél éves az első, hozta reggel az ágyba nekem a lavórt. :( Középidőtől ugyanúgy gyengeség, alacsony vérnyomás. Aztán még a műtőasztalon is hánytam. Nagyon megterhelő fizikailag is és pszichésen is, jól esett volna az őszinte támogatás, és a segítség. Helyette azt mondta, hogy csak hisztizek, a hányást meg már megszokhattam. Ne ess ebbe a hibába, mert rá fog menni a kapcsolatotok. Mindegyik szülés császár lett, utána elmúlt minden bajom, és pörögtem mint a duracell nyuszi, a műtétről való felépülés semmi nem volt a terhességi rosdzullétekhez képest.

Amúgy szereted a feleségedet?

Normális.

Kb a 15. hétig én is borzalmasan hánytam. Volt, hogy a párom hozta be a vödröt, mert csak feküdtem hullafehéren, és nem tudtam addig talpon lenni, hogy kimenjek a szobából.

Aztán elmúlt, jobb lett. De készülj fel, ez hullámzó, valtozó. Szülés után is nehéz lesz.

Szia! En ertem mire akarsz kilyukadni.

Es igen a terhesseg sokaknak nem leanyalom. En elso gyerekkel mentem jobbra balra pakoltam, szules elott harom nappal meg letrarol sikaltam az ablakot.

Most a masodik gyereknel... hat a 14. hetig a minimum dolgokat is kinkeserves sirasok aran tudtam megcsinalni egy perc melo tiz perc hanyassal/rosszullettel felosztva. En rettenet szegyelltem magam szalad egesz haz. Most sem sokkal jobb, pocsekul vagyok meg mindig, de mar van par ora minden nap amikoe jobb es akkor haladok is a dolgokkal.

En ferjem is furan nezett, de o is elfogadta, segitett sot lelkesen vadaszott takarito not is. De tuleltuk, hidd el masodik trimeszterre nalatok is jobb lesz helyzet :)

Az 1. trimeszter nálam is nehéz volt. Volt, hogy csak úgy tudtam megakadályozni, hogy ne hányjak, hogy ki se bújtam az ágyból szinte és a fejem se mozdíthattam, mert rögtön jött a hányinger.

A gyógyszer amit szedtem erős szédülést okozott.