Elköltöztünk, normális hogy ilyen velem a vőlegényem?

Egyaltalan nem normalis! Azert egy terhessel mindig elozekenyebbek es segitokeszebbrk plane egy ilyen pakolasban. Nem hogy a tulajdon gyerek apja?!

A masik meg kell neki mondani hogy rosszul vagy stb. Nem kell eltitkolni mert hogy nem akarsz panaszkodni. Ez az aldozat tipusu hozzaallas. Igenis mond meg, allj ki magadert es magatokert! Mi lesz ha majd megszuletik a baba?!

Sztem az a gond, hogy nem is tisztel téged. Nem beszélünk úgy senkivel mint egy db szrral. Nem csak a párunkkal nem hanem senkivel.

Családtagok között sem. Senki nem a másik szolgája. Ő pedig már most így kezel téged, és ez gáz. Úgy érzi megteheti, számon kérhet. Nekem ebből az jönne le, hogy alárendeltnek tart. Mondjuk ha én ezt megérzem egy férfin már ott sem vagyok, bánom is én mit mond vagy mit tesz. Az csak színház, az igazi énje meg bármikor előjöhet, főleg ha rossz napja lesz.

Első gyereknél nálunk is volt ilyen sajnos. Ment a szöveg, hogy vagyok beteg, csak terhes, nem kell kényeskedni, még pocakom sincs, stb.

Aztán az lett a vége, hogy pakolás és emelgetés közben elkezdett ömleni a vér az orromból. Egyből rohant velem ügyeletre. Botrányos vérkép, vérlemezke szám alacsony, magas cukor, stb. Veszélyeztett terhes lettem egyből. Aztán a nőgyógyász leordította a fejét, hogy milyen apa az ilyen, aki veszélyezteti a gyereke és a felesége életét. Miért én pakolok?

Onnantól kicsit átesett a ló túloldalára, de legalább nem volt ebből vita, hogy ha fáradok vagy keményedik a hasam, akkor pihenek.

Mi ugyan nem koltoztunk csak felujitunk de az én párom, akkor haragos ha látta h pakoltam, takarítottam stb.

Már 1-2hónapja porszívózni se enged kb.

De pakolni vegig nem engedett.

Sztem párod mérgébe vagy fáradtságába mondhatta ezt esetleg ha ritka ha ilyet mond,mert parom egy angyal de neha neki is sok a munka+ itthon es hangzik el ez-az a szajabol de nem veszem figyelembe. Fáradt..

Egyáltalán nem normális viselkedés. Én a 8. hét óta itthon vagyok, ma töltöm a 35. hetet. Elég sokat szenvedtem/szenvedek a terhesség alatt, de azért mindig igyekeztem a háztartást vezetni, elmenni ügyeket intézni, mindent kézben tartani, ha már itthon vagyok és van időm rá.

De jópárszor volt olyan, hogy csak feküdni tudtam egész nap vagy épp olyat csináltam, aminek semmi komoly látszatja és pl. a konyha meg úszott... soha egy rossz szót vagy megjegyzést se kaptam. A párom felfogja, hogy a közös gyerekünket várom, ami nem egy sétagalopp mutatvány, segít amit tud, ő így veszi ki a részét a babavárásból. Ha rosszul vagyok, elpakol, bevásárol, kitereget, odahoz nekem ezt-azt amit kérek. Persze amikor tudom megcsinálok/megcsináltam mindent. De most is napokat voltam kórházban, majdnem császár lett, most végre itthon, de ha délután úgy találna mindent, ahogy reggel itthagyott se lenne egy szava sem.