Ki hogy kezeli le a kedves családtagok, felesleges aggódásait, és okoskodásait?

Nagyon nehezen, idegesít.

Na akkor gondold el, ha egy eüst okítanak arról, hogy mit szabad és mit nem :o)

na majd ha meglesz a baba,akkor mennyi kéretlen jótanácsot kapsz!erre szokták mondani,azért van az embernek 2 füle,hogy az egyiken be a másikon ki.

te csinálod jol...:)

Nehezen viselem én is.Én is eü-i dolgozó vagyok, mégis annyi okoskodásban van részem.Rendesen ki vagyok oktatva, mint egy hülye gyerek.Szerencsére anyukám tudja,hogy ösztönösen tudni fogom, mi a jó a babának, így nem szól bele.Ő csak elmondja, hogy hogy volt, amikor velünk volt terhes.Anyósom már más tészta.Elmondtam neki, hogy kislányt érzek.Erre ő mindig azt hajtogatta, hogy mindegy, csak egészséges legyen.Ezt elmondta 50-szer, és frászt kaptam.Mondtam, hogy nekem is mindegy, csak ilyen megérzésem van.Nem akarta megérteni.A múltkor a férjem ki akart vinni a vadasparkba.Szép idő volt, kedvem is volt hozzá.De beszélt anyósommal telefonon, és végülis nem mentünk ki, mert anyósom szerint veszélyes, ha rácsodálkozok egy-egy állatra.Megtiltotta hogy kimenjünk:))Mindig ezekkel a népi hiedelmekkel nyaggat.A kedvencem az volt, amikor a 18 hetes UH után nagy örömmel meséltük a családnak, hogy kislány!Mire nagymamám, és keresztanyám:Azért még ne éljétek bele magatokat, ne vegyetek rózsaszín cuccot, mert még kinőhet neki!!Na, ez volt nálam a csúcs.Elmagyaráztam, hogy ennyi idősen már rég kialakult a nemi szerv, nem fog már semmi "kinőni".És azért, mert 100-ból 1 esetben elnéznek valamit, az nem jelenti azt, hogy velünk is így lesz.