Abortusz vagy legyek eros es legyek egyedulallo anya?
Kulfoldrol irok szoval elore is bocsanat az ekezetek miatt. Na szoval 2 hete tudtam meg,hogy terhes vagyok. Akitol a baba van mar nem vagyunk egyutt, mert 3 hete kb befejeztem vele,mert egyszeruen nem mukodott. Allandoan feltekenykedett ram, veszekedett velem, minden percemrol el kellett szamolnom, nem hitt nekem, duhkitoresei voltak es jo parszor duhebe elmondott mindennek is. Mikor megtudtam,hogy terhes vagyok mindenki azt tanacsolta,hogy ne mondjam el neki. Filoztam es toprengtem rajta de vegul egy hetre ra elmondtam.
Azt hittem konkretan majd megvadol,hogy nem is tole van a gyerek. Rendes volt de konyorgott,hogy abortusz legyen. Szo szerint konyorgott. Azt mondta,hogy tonkre tennem az eletet. Mivel o muszlim es en nem,plussz nem is vagyunk egyutt ezt a csaladja elitelne...stb Utana hozza tette meg azt is,hogy nekunk nincs jovunk egyutt es nem is volt,mert en nem vagyok muszlim. Meg,hogy talalkozgat o most valakivel akivel talan valami komolyabb is lesz. Ezt nem hiszem el neki. Ekkor 2 hete,hogy veget ert koztunk szoval ennek semmi ertelme. Csak hazudozik,hogy ravegyen az abortuszra. A vallasi kulonbseg sem jelentett eddig gondot amig egyutt voltunk de most hirtelen mar az.
Bejelentkeztem az abortusz klinikara es jovo csutortokon megyek. Kb mindennap ram ir, hogy hogyan vagyok meg ha barmire van szuksegem akkor szoljak, meg elakar velem jonni a klinikara is tamogatni. De szerintem csak azert,hogy meggyozodjon,hogy megtettem. Teljesen ketszinunek es alszentnek tartom a viselkedeset.
Barataim nagyon tamogatoak es mondjak ne hagyjam magam befolyasolni. De nem vagyok 100%ig biztos az abortuszba. Sokszor eszre sem veszem de a hasamat simogatom vagy ugy alszok el,hogy a hasamra rakom a kezem. Tudom,hogy meg nagyon pici a baba. Kb 8 hetes terhes lehetek a menzeszem alapjan. De egyre jobban kotodok hozza. Nem tudom milyen egyedulallo anya lennek. Borzaszto nehez lenne. O biztos nem tamogatna semmibe. Megtagadna. Kihangsulyozta,hogy onzosseg lenne a babaval szemben ha megtartanam, mert mindket szulore szuksege van es neki nem lenne apja.
Annyira nem tudom mit tegyek :(
válasza:Egyébként a racionalitás a megtartása mellett szól. Hiszen az írásodból kiderül, hogy szeretnéd a gyereket. Az anyagi helyzeted, mint szintén kiderült, lehetővé is teszi. A korod is.
Egyetlen "ellenérv" a kedves volt párod. De az nem igazi ellenérv. Most komolyan, ha azért lenne racionalitás elvetetni, mert az apja nem venne részt a nevelésében, akkor nagyon sok embert kellett volna gyerekként megölni. Az a gyerek ott benned már él. Nem tudod megakadályozni a létét, megölni tudod csak az abortusszal. Szerinted komolyan jobb egy embernek a halál, mint az, hogy esetleg mostohaapja van, vagy egyedülálló anyja? Engem sem a vér szerinti apám nevelt. Te is csonka családból vagy? Ha igen, szerinted jobb lenne, ha nem is élnél, ha meghaltál volna egészen picike korodban, méghozzá úgy, hogy feldarabolnak, és bedobnak a veszélyes biológiai hulladékok közé? Ezt kívánnád a gyerekednek te, aki kikérted egy válaszoló leveses hasonlatát, te, aki most élsz, boldog is vagy, még ha csonka családból is, és voltak nehézségeid? Kinek nincsenek? Te egy erős, határozott nő vagy, légy erős és határozott anyja a gyereknek.
válasza:Kedves Kérdező!
Nagyon szépen leírtad, hogy hogyan kötődsz már most a babádhoz, ami a legtermészetesebb és normálisabb dolog a világon. Megtartani és egyedül nevelni (vagy egy pótapukával) nyilván egyáltalán nem ideális, de elvetetni a legnagyobb szörnyűség, mert mi, akik érző szívű nők vagyunk, tudjuk, érezzük, hogy ő él, hogy édes pici baba, és a miénk, és aztán iszonyúan megbánjuk. Sajnos tapasztalatból mondom...
Remélem, a barátaid abban is támogatni fognak, ha bátor leszel és megtartod. Ha igazi barátok, látni fogják, hogy az a picike neked fontos, és téged ebben kell támogatni. Egy kisbaba mindennél édesebb a világon, ezt is tapasztalatból mondom (ez későbbi tapasztalat, mint az előző).
Erőt és kitartást kívánok, és azt, hogy hallgass a jó szívedre!!
válasza: válasza:Mind az van most bennem, hogy a volt párodtól óvnod kell magadat és a gyerekedet is. Addig is, míg nem akarja őt, de akkor is, ha eszébe jutna, hogy felelőssége lenne nevelni őt.
Talán legbiztosabb lenne, ha minél kevésbé tudná nyomon követni az életedet, orvoshoz menésedet.
De meg fogod tudni csinálni. Magadért is, a gyerekedért is, a szereteted miatt is. Minden jót, boldog babavárást!
válasza:8 éves kapcsolatból ... Védekezés nélküli szexbol (mert terveztük a babát) lettem terhes ! 8 hetesen derült ki ... Mert meg vereztem az első időkben !
Örömmel mentem haza a dokitol a páromhoz hogy terhes vagyok ... Mivel tudatosan nem védekeztunk ... Azt hittem körbe ölel puszil meg minden ...
Mondtam neki szívem terhes vagyok !:)
Erre o : ugye viccelsz ? Halál komoly pofával !
Leült nézett maga ele ... Mintha valami tragédia lenne ... Majd közölte velem hogy ugye elveteted? Mert en ugy érzem meg sem allok készen erre !!!
Megkérdeztem tőle hogy ezt most találod ki ??? Komolyan ??
Ket heten belül elköltöztem tőle .... Azóta mar megszületett a szerelmem ! Es életem legjobb döntése volt ! Pedig nekem MEg lett volna idom másképp dönteni ... Nem akartam ! Akartam a babát ! Fajt hogy annyira nem becsülte a testem a lelkem hogy idoben szóljon hogy inkább védekezzünk ! Simán elküldött volna az abortuszra !
En rajtad is Azt érzem amit en éreztem anno ! Szerintem ne Vetesd el !
válasza: válasza:Ha elvetetnéd, tudnád élni ugyanúgy a hétköznapokat?
Ha már most fogod a pocidat, mit éreznél, ha majd pénteken, két hét, két hónap, vagy 8 hónap múlva fogod meg? Mit éreznél, ha valaki szembejön nagy pocakkal, egy gőgicsélő babával, egy totyogóval? Vajon eszedbe jutna? - Bánnád? - Ha ezekre tudod a választ magadban, azt hiszem egyértelmú lesz a döntéshozás...
válasza:Kedves Kérdező! Szerintem te tudat alatt valóban kötődsz ehhez a babához. Az abortuszt ezért biztosan nehezen viselnéd lelkileg. Azokat is megvilseli, akik tök racionálisan gondolkodva, határozottan a magzatuk megölése mellett döntenek.
Van egy jó hírem viszont. Ha megtartod őt, már soha de soha nem leszel egyedül! A legjobb barátnőm hasonló helyzetben volt. Csakhogy neki meg se fordult a fejében, hogy elvetesse, pedig kb. mindenki erre bíztatta, mondván, egyedül marad a babával, mindegy.
Szóval ő 3 évig nevelte egyedül a kisfiát. Nem volt neki könnyű, mert valóban nem olyan, mintha a szerelmed melletted van, de szerencsére sokan támogattuk, segítettünk neki. Aztán rátalált a szerelem, az új párja imádja a kisfiát is és lett még 2 közös gyerekük, egy fiú és egy kislány. Szép, boldog család lettek. És nagyon örült, hogy nem hallgatott másokra, akik abortuszra bíztatták. Nem is tudja, mi lenne vele most a nagyfia nélkül.
Tudod, kapcsolatban is lehet ám rohadtul magányos az ember, és néha sokkal de sokkal jobb egyedül. Ez mindig az adott helyzettől függ.
Szóval szerintem vállald a babát, ő tiszta szívvel, mindenkinél jobban szeretni fog! Hidd el nekem, rengeteg örömötök lesz egymásban, a kezdeti nehézségek pedig meg inkább össze fognak kovácsolni titeket. Aztán, ki tudja mit hoz a jövő. Én hiszem azt, hogy megtalálod így is az igazit, aki megérdemel majd mindkettőtöket.
Az abortuszt már rengetegen megbánták. Olyat viszont még egy anya sem mondott, mikor gyereke lett, hogy bár elvetettem volna...
Kitartást és jó egészséget kívánok Nektek!
Kedves Kérdező!
Mi van Veled- Veletek?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!