Kedves anyukak, van koztetek olyan, aki mar a szulestol szamitva egyedulallo anya volt? Hogy veszeltetek at, foleg az elejet?

Szerintem lelkileg a legnehezebb ezt feldolgozni. Engem ugyan nem hagyott el a férjem, de még 1 nap szabit sem vett ki, hogy itthon legyen velünk az elején, pedig megtehette volna. Reggeltől éjszakáig dolgozik, heti 5 napot. Az anyukám jött segíteni.

Az eleje biztosan nagyon nehéz lesz. Az első hetekben én nagyon fáradékony voltam, én is mindig aludtam amikor a babám is. Biztos, hogy feszültebb is leszel, hisz egyedül leszel, tombolnak a hormonok és egy csomószor nem tudod majd mit is kéne tenni a babával. Miért sír? Miért nem alszik? Miért alszik ennyit? Eleget szopizott? Legalábbis én ilyeneken stresszeltem. Egy jó tanács: mindig az jusson ilyenkor eszedbe,hogy pár hét alatt minden kitisztul és ezekre a kérdésekre zsigerből jön majd a válasz. Az eleje nehéz lesz, de ahogy nő a baba egyre könnyebb, szerintem.Olyan hamar eltelik az első pár hónap! Mire észbe kapsz már az 1. szülinapi tortáját készíted! :)

Figyelj, hogy legyen napirendetek, az nagyon sokat segít, ha egyedül vagy. Tudod, hogy mikor mi következik, jó Neked és a babádnak is.

Járjatok közösségbe, ringatóba, baba-mama klubba esetleg babaúszásra. Jót tesz Neked is felnőtt társaság. Vagy keress egy sétapartnert.

Szóval pihenj amikor tudsz, sétáljatok sokat, és ne stresszelj!

Könnyű szülést és boldog babázást kívánok Neked! :)

Barátnők esetleg?

Akik átmennének néha 1-2órára segíteni?

Hogy fogod fizetni a lakást, ha egyedül laksz?

Én már a terhesség eleje óta egyedül vagyok a kisbabámmal. Én hagytam el az apját, mert nem akartam, hogy a gyermekemnek egy rémálom legyen az életem. Magam miatt nem léptem hónapokig, de mikor megtudtam, hogy kisbabám lesz, nem volt kérdés, hogy csakis az ő érdekeit nézem!

Nagy családom van viszonylag, de mindenki elfordult tőlem édesapámon és a két nővéremen kívül. (Anyukám meghalt) Nagyon nehéz ezt feldolgozni, mert a nagynéném a szomszédom, de még csak köszönni sem köszön mióta megszületett a babám. Ennek már 5 hónapja.

Én abban reménykedem, hogy egyszer találok egy rendes férfit, aki szeretni fog engem a fiammal együtt is. :) 20 éves vagyok, nem ásom el magam. Addig meg a babámra koncentrálok, ő a mindenem és minden percemet leköti, így nincs időm búslakodni. :) És nem is akarok már. Boldog vagyok, hogy van nekem.

Kitartás kedves kérdező, idővel minden jobbra fordul! :)

elvileg 2 hónapos kora óta nevelem egyedül a fiam, gyakorlatilag a terhességem vége fele már jóformán egyedül voltam, csak ez akkor még nem tudatosult bennem. Na lényeg, hogy 2 hónapos volt mikor hazaköltöztem vele. Ez volt a legjobb döntés, azóta sem bántam meg.

Vannak kegyetlen nehéz napok, az eleje kész káosz, de egy idő után összeáll a kép:)

Hidd el, így is boldog leszel. A legjobb érzés a világon, hogy van kiért élned és csinálnod a dolgokat, fejlődni az életben.

Sok boldogságot és ne felejtsd el, az eleje elég kaotikus, de egyre könnyebb lesz:)

utolsó vagyok!

Elfelejtettem a legfontosabbat: építsd le a lehető leghamarabb a CSAK sajnálkozni és szánakozni tudó embereket!!

Minden energiádat elszívják, felesleges lelkiismeret furdalást okoznak és csak rosszabbul érzed magad tőlük.

Ezáltal lehet, hogy egy darabig alig lesz körülötted ember, de jönnek majd helyettük olyanok akik támogatnak és erőt adnak!