Kismamák, ti felkészültetek a kellemetlen következményekre?

A baba 5 hetes korában húgyúti fertőzés, babakorban reflux, azóta is ételallergiák, szóval a legnehezebb az ezek valamelyike számunkra.

Hízástól féltem de nem híztam sokat, odafigyeltem arra mit eszek.

Párkapcsolati dolgok felkészületlenül értek. Voltak gondot de túlvagyunk rajta és erősebb a házasságunk, mint valaha.

A gátsebre se lehetett felkészülni, én nagyon megszenvedtem. De túl lehet élni azért.

Én arra nem voltam felkészülve hogy a 4 hónapos gyerekkel kórházba kerülünk.

Addig egész jól elvoltam. De a kórházban...ott eltört bennem valami. A beteg gyerek eleve nem öröm, pláne az első betegségnél para, de a kórházi körülmenyek, a zsúfoltság, a folyton ordító beteg kölykök, fulladtak,hánytak, sírtak non stop, a súlyos fogyatékos árva gyerekek a szomszéd szobában, a nulla másodperc alvás, mert nem csak a sajátom de még más 45 gyereke sem hagy aludni, és az hogy persze én betegen jöttem ki pedig egészségesen mentem be...komolyan mondom volt amikor úgy éreztem ilyen lehetett a lágerekben.

Azóta nem térek magamhoz. Ha valaki azt mondaná szüljek egymás után 6szor és soha nem kerül a gyerekem kórházba akkor azonnal pakolok és megyek a szülőszobára!!!

Komolyan mondom a szülés és a terhesség 10ed enyire nem volt megterhelő nekem mint ez a kórházi kiruccanás. Erre persze hogy nem készültem fel mert meg sem fordult a fejemben hogy ez így lehet.

Első gyereknél azutolso pár hét volt rossz,annyira nyomott valamit. A kapcsolat már alapból halott volt,én voltam a buta,hogy maradtam.

A második a férjemtől van,pár hónap után akartuk már. Végig rosszul voltam,szédülés,hányinger,ájulás. Nulla immumrendszer,állandóan köhögtem és náthás voltam.

Most a harmadiknál épp atom náthás vagyok,de semmi más. Viszont nála várjuk a nifty eredményt,mert határértlk lettt a tarkoredo,rettegek hogy beteg ...

A kapcsolatunk tökéletes,pedig a pici 7 hónapos, 15 hetes terhes vagyok és épp hogy másfél éve vagyunk együtt. A nagy lányom is velem él,az apja tojik a fejére. Én leginkább erre nem készültrm fel,hogy az apját ennyire nem érdekli a gyereke.

A negyedik terhesség és szülés volt az, amire nem voltam felkeszulve.

Genetikai eltérés magzati korban, vesetágulat, agyi ciszták.

Sürgősségi, a baba számára életmentő császár. Nekem ez nagy csalódás volt 3 természetes szülés után. Inkább 12 óra vajúdás, mint a császár. Minden nélkülem történt, de velem, semmi szülésélmény nem volt, csak aggódás a babáért. Szörnyű rossz élmény volt.

3 hetesen műtét, előtte katéter a babának, amit 3 naponta cseréltek a kórházban. Az első hónap az összeszokás helyett ezzel telt. Túl pici volt, alig tudott szopni, fejtem neki és üvegből (is) etettem.

Nem értem rá a testemmel foglalkozni. Nem híztam sokat, mert terhességi diabeteszem lett, nem etettem.

Most 3 hónapos, rendeződnek a dolgok, úgy tűnik. Szépen nő, fejlődik, okosodik.

A férjemmel minden rendben, erős a kapcsolatunk, a sok gond még közelebb hozott minket egymáshoz.

Azt hittem, és bőszen hangoztattam, hogy engem negyedjére már nem érhet meglepetés. Nem így lett.