Kismamák, ti felkészültetek a kellemetlen következményekre?

Nem voltam felkeszulve pedig 31 evesen szultem, idén lesz tiz eve , tervezett csaszarral.

Az emberek olyan ködös infokat adnak h csak akkor szembesulsz mindennel, amiutan szültel.

Nagyon meglepö volt minden pedig egyetemet végeztem, sokat olvastam , de nem segitett , a szemelyes elmeny mindent überel.

Elsösorban a testem változott , es megszunt az " én idö" , hát szóval nem ismételtem meg , több babát nem vállaltam.

Kapcsolati szinten is sok negativ valtozast eltem meg, a volt ferjem azontúl tudta h " meg vagyok fogva", minden idömröl tudott , en helyhezkötve , ö szabadon, amit ki is hasznalt ellenem, de en helytalltam a gyerek mellett akkor is, hiszen nagyon akartam öt .

Tehat segitseg helyett az extöl csak kiszolgaltatottsagot kaptam ami ereztetve volt rendesen.

Semmilyen szinten nem tamogatott

A hízástól kicsit, az alakváltozástól kicsit sem tartottam, mivel eleve túlsúllyal indult a terhességem, nem volt mit félteni a formáimon. Csak bizonyos testsúly fölé nem szerettem volna menni semmiképpen sem. De alig híztam, inkább a saját súlyomból fogytam egy keveset.

Császárra nem került sor, de gátmetszésre igen, de így is repedtem. Ezekkel a dolgokkal úgy voltam, hogy ha szükség lesz rájuk, akkor ez van.

Viszont érdekes és szomorú kicsit, hogy a házasságomat véltem erősnek és rugalmasnak, a bőrömet nem annyira, ezzel szemben a repedések nem a hasamon és a csípőmön jelentek meg, hanem a párkapcsolatomon.

Erre nem tudtunk felkészülni.

Az a fura, hogy sok mindenre nem számítottam, ami a gyerekekkel jár pl. a bölcsis szuperbaktériumok, amik kicsinálnak mindenkit, csak a gyerekeket nem - de amiket felsoroltál azzal még nem is foglalkoztam Az olyan hozzátartozó dolog volt nekem, most gondoltam bele, ahogy kérdezed. Még csak le sem ment amit szoptatásnál felszedtem az össze vissza evéssel, de az se a gyerek következménye, hanem a hanyagságomé. A repedés, gátmetszés is egy ehhez tartozó valami, nem is érdekelt csak ameddig sajgott :)

A szoptatás volt talán az egyetlen, ami a babázáshoz köthető, nem várt és számomra elképesztően rossz valami lett. Kapcsolati következmény meg szerencsére nincs.

Mindharomszor 49 kg-rol hiztam 62 kg-ra. Nem erdekelt.

A borom szep maradt, nem repedt.

A hazassagunk harmonikus maradt.

A gatmetszesek szepen gyogyultak.

A legrosszabb a hanyinger es a gyomorsav volt.

41/N.

Sok mindent olvastam már a terhességem előtt is, de nem, erre nem lehetett felkészülni. A gyereknevelésre és a felmerülő gondokra meg pláne nem.

A testi változások közül az volt a legnehezebb, hogy nem voltam ura a testemnek. Az első trimesztert úgy éltem meg, mint aki felváltva részeg és másnapos. Állandó szédülés, émelygés, hányinger, hányás, ólmos fáradtság s közben a munkahelyen mégis a maximumot kellett nyújtani, nem is tudom, hogy hogy ment. A hízás nem érdekelt, 17 kg jött fel és 12 le is ment a szüléssel (rengeteg víz). Csíkjaim már voltak kamaszkoromból, számítottam rá, de egy új se lett.

Terhességi fibrómám viszont igen, ami meglepett. Aranyér, ödéma, visszerek, vesepangás a magzat fekvése miatt, állandó heparin injekció, vákuum, szakadás, repedés, méhsüllyedés, hüvelyfalsérv, inkontinencia... mindet megkaptam, de még ez volt a könnyebb.

Erre rá refluxos, szoptathatatlan csecsemő, mellé mellgyulladás, megkésett mozgásfejlődés, megkésett beszéd, gyógytorna, fejlesztések, kórházi intenzív kezelés, lázgörcs...

De párkapcsolat erősebb mint valaha.

A hízástól nem tartottam, gondoltam majd lemegy....

A melleim " csoffadságára" viszont nem számítottam! Még barátkozom azzal amilyen lett.

A házasságunk: ha ezt túléltük, és megoldottuk együtt akkor bármit. ( hasfájás, építkezés, 2 évig nem alvás stb)

Nekem program császár lett ( farfekvés)

Hát ezt nagy csalódásként éltem meg. Mikor a doki bejelentette 36. Héten h erre számítsak, mert már nem igen fordul be, és első gyereknél az én méreteimmel nem ajánlja h természetes szülés legyen

De felkészültem erre is. Bár arra nem h emiatt mennyi kritika ér majd a nő társaimtól.

Összegezve sok negatív meglepetés ért.

Amikre nem készültem fel.

Csak az csalódik h csaszarozzak, aki meg nem szult azelött hagyomanyosan, es nem volt " szerencseje" megtapasztalni a fajdalmat , repedest , tagulast. Igy öröm helyett , csalodaskent eli meg a csaszart es elöbb utóbb " bepótlja" a kimaradt hatalmas " élményt ", amitöl azt hiszi h nöiessegeben kiteljesedik.

Erröl mondjak h a jot ne adjak annak , aki nincs eakeszulve mert trauma lesz neki es örök panasz!