Úg, érzem hogy a gyermek születése után nem leszek nő a páromnak?

Nekünk pont az együtt alvás segített: onnantól mindannyian kipihentük magunkat, sokkal több energiánk maradt összebújni :-)

Ezért (is) írtam, hogy érdemes gyerekes anyukákkal beszélgetned.

Ezt előre nem fogod tudni, milyen változások lesznek nálatok.

Nálunk nincs gond a nőiességgel, a szexszel. De sok mindenben felnyilt a szemem, mióta itt a pici. Pedig nem vagyok már mai csirke,nem is első gyerek, csak első közös gyerek.

Ne akard, hogy ne változzon semmi, ez zsákutca, minden változni fog, de ez nem baj, és nem azt jelenti, hogy rosszabb lesz.😀

Nálunk is együtt alvás van a babával, így sokkal egyszerűbb, kevésbé farasztoak az éjszakák.

". Nem a kilok miatt lenne baj, hanem hogy elfeledkeznenk egymasrol es a kapcsolat rovasara menne a baba."

Az a baj, hogy egy újszülött egy magatehetetlen kis csomag, aki nem marad életben, ha nem foglalkozol vele a nap 24 órájában. 3 óránként etetsz (az elején éjjel is, ettől zombi vagy), mire tisztába tetted, megszoptattad, büfiztetted, magadat is rendberaktad, ettél, nagyrészt eltelt a köv. szoptatásig hátra lévő 3 óra nagy része. Ha nincs segítséged, és emellett még háztartással is próbálkozol (takarítás, főzés), egyszerűen nem jut idő a párodra, mert a nap ettől még 24 órából áll. Nagy kérdés, ogy ezt ő hogy tolerálja, segítően (kitakarít, megfőz helyetted, vagy legalább csinál magának és neked egy szendvicset), vagy magára veszi és úgy érzi, elhanyagolod. Mert ha az első pár nehéz hétben ebbe belelovallja magát, akkor pont mire normalizálódna a helyzet (2-3 hónap), már annyi sértettség lesz benne, hogy eltávolodtok egymástól.

Szerintem nem jó politika előre eltervezni és megígérni, hogy egymásnak is ugyanannyira lesztek fontosak, mert lehet, hogy nem úgy alakul és abból harag és bánat lesz. Pont arról kellene beszélni, hogy ez az elején normális, és hogy tudna segíteni abban, hogy ez az időszak minél rövidebb legyen.

És ez nem is fontosság kérdése, mert persze ugyanolyan fontos marad, csak egy ideig ezt nem fogod tudni kimutatni, mert lesznek fontosabb dolgok (lásd gyerek életben tartása).

Kérdező bocsáss meg, de megcáfolnálak:

Egyik alkalommal ezt írod: "Viszont nem ertem a ferfiak reszerol ezt a hozzaallast hogy mar nem nő a nő hanem anya...főleg ha félrelép.. "

Tehát itt a MEGCSALÁSRÓL írsz, ami egy jogos félelem lehet az ilyen majdnem azt mondtam, hogy férfiak :), szóval nem is tudom minek nevezzem őket? Jogos a félelem ezeknél.

Egyébként tudod, hogy MIÉRT gusztustalan még ez az idézet? Elmondom. Nem tudom miért nem csípte senkinek sem a szemét eddig, hogyan lehetséges ez? Itt van egy rakat anya, és SENKINEK nem akadt meg a szeme ezen? Nevezetesen, hogy: "Viszont nem ertem a ferfiak reszerol ezt a hozzaallast hogy mar nem nő a nő hanem anya."

Mi az, hogy azt merészeli kijelenteni a saját kedveséről, élete társáról, hogy NEM NŐ??? Azért, mert Anya???? Miért az anya az már nem NŐ?? Hogy képzelik azt, hogy ezzel lealacsonyítják a saját párjukat??? Éppenhogy több mint nő, mivel már anya IS!

Az anyaság az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, ha valaki jól csinálja, és szereti azt, amit csinál, és családcentrikus.

Nekem ez nem adatott meg, és nem is vágytam rá. Nem voltak rá alkalmas férfiak, hogy velük gyereket akarjak, és merjek vállalni! Így ezt kihagytam!

A házasságot is emiatt hagytam ki, mert bár sorozatosan megkérték a kezemet, én kihátráltam, mivel nem akartam őket. De ez más téma. A lényeg, hogy minden tiszteletem azon ANYÁKÉ, és NŐKÉ, akik úgy vállaltak gyermeket, hogy felelősségteljesen, nagyon odafigyelve a gyermekük nevelésére és a család egységére!

De nem mindenáron! Ha valami nagyon nem jó, akkor sajnos válni kell. Ezt a legvégső esetben. Pont ezért nem mentem hozzá senkihez, mivel ez egy hatalmas nagy döntés, és mivel egyik sem volt alkalmas rá, így nem akartam elszúrni semmit! Én csak egyszer szerettem volna, viszont időközben rájöttem: nem alkalmasak arra, hogy velük akarjak lenni, életem végéig. Tudom, ki lehet lépni. De ugyanígy ki lehet lépni egy kapcsolatból is, tehát abból könnyebb. És mivel nem találkoztam olyannal, aki annyira megmozgat, hogy azt mondom: te vagy az, akivel 80 évesen is el tudom magunkat képzelni, hogy mert az agyamat mindig megmozgatja, vagy érzelmileg vagyunk egymáséi, így nem, köszi.

A testi vágyak fontosak, de egy idő múlva nem lesz központi. (Mondjuk nálam az elején sem az. Kerek egészet akarok. Nem egyvalamire fókuszálni és azt előtérbe helyezni.) És később marad az "ember", minden sallangjával együtt, ami NEKEM a lényeg!!

Tehát, ha mint ember megbukik nálam, akkor halálosan mindegy. Nem akarok vele lenni, és kész.

Úgyhogy aki ANYA, és NŐ is, az igenis nagy dolog, és fogalmam sincs hogy lehet ezt lenézni, főleg annak, aki veletek van! Iszonyú ronda dolog, nem is fér a fejembe! Az ilyen "ember" egy hajítófányit sem ér, dobnám is ki azon nyomban!

Felőlem csomagolhat, szívesen segítek neki, hogy hamarabb távozhasson!

Másik idézet kérdezőtől: "nehanyan megfogtak a lenyeget. Nem a kilok miatt lenne baj, hanem hogy elfeledkeznenk egymasrol es a kapcsolat rovasara menne a baba."

HA NEKI mármint annak a kannak (bocsi, de nem érdemel ennél többet, mert ez nekem az alja), AZ ÉR TÖBBET, hogy van egy gyereke, azaz pipa (!) "ez is le van tudva", és "szórhatta a magjait" (mert sajnos ezeknek ez a lényeg), hogy a petzsákból kiürüljön a gyerek, akit aztán UGYANÚGY nem becsülnek meg, mint téged kedves kérdező!

Pipa, letudva, petezsák beérett, már nem fontos! Ennyi!

Hát ne haragudj kérdező, de ez undorító....................................................

Ahelyett, hogy karöltve oldanátok meg az élet további nehéz, és nagy kérdéseit! Mert biztony, hogy lesznek, és csak ez után kezdődik a hadd el hadd!

Ha most nincs egyetértés, mi lesz később?

Egy gyerek igenis nem piskóta, és sajnos mindig ő issza meg a levét, ő a legnagyobb vesztes, az áldozat.

Gondolkozzon el az, akikre ez vonatkozik, mert ennél felelőtlenebb döntést nem is lehet hozni, hogy egy harmadik, ártatlan személy életét tönkreteszik!

Egy normális anya és nő a gyerekének a legjobbat akarja, de amiről már most is látszódik, hogy rohadt, abba nem megyünk bele!!

Attől menekülünk, és keresünk egy értékeset!

Szerintem a 18-as egyáltalán nem volt bunkó, inkább érdeklődött.. Itt szerintem neked mindenki csak segíteni akart.

Egyébként manapság "feltűnően" sok a császár, pont a hülye külsőségek miatt. Talán volt is oka megkérdezni.

Ezt a "kösz a bunkó megjegyzést" nélkül is meg lehetett volna válaszolni. Szerintem.

Amúgy meg nem válaszoltál, vagyis senki nem válaszolt az én hosszabb hangvételű elgondolkoztató írásomra, ami sajnos valós. Legalább annyira, mint manapság a császár.