21 évesen kisbabát vállalni?

Nézd, ha úgy érzed, hogy készen álltok rá, nemcsak az anyagi, hanem az érzelmi háttér is megvan hozzá, a kellő érettség és felelősségtudat, akkor hajrá.

Én 21 évesen mentem férjhez, akkor már 3 éve együtt voltunk, 23 évesen lettem anyuka. Tanultam, amennyit kellett, volt végzettségem, több is. Dolgoztunk mindketten, tesszük ezt a mai napig. Megfelelően gondoskodunk a fiunkról. Neveljük, tanítjuk, foglalkozunk vele, szeretjük és ellátjuk, megvan mindene, amire szüksége van. Semmivel nem lett volna semmi másabb, ha 5 évvel később váltunk volna szülőkké. És ha netán egyedülálló anyuka lennék, bár nyilván nem tervezem, de ha úgy hozná az élet, magam is elboldogulnék, mivel amink van, azt ketten hoztuk össze.

Egyetertek utolsoval. Eloszor a no is legyen felnott (ami nem kor kerdese, hanem hogy megallna-e a laban a gazdag ferfi nelkul).

Szoval nem a fiatalsagod lenne az akadaly, hanem az, ha minden (lakas, penz) a ferfie es Te atultel szuleid altali eltartottsagbol a pasid altaliba. Eloszor jobb egzisztenciat teremteni.

azt gondolom, nincs gond ezzel a korral, sőt

én 20 évesen estem teherbe, tervezett baba volt, 5 év párkapcsolattal a háttérben.

ha újraélhetném sem csinálnám másképp, imádok fiatal anyuka lenni :)

A pasinak az a gyermeke!

Jó, ha nem vagy kiszolgáltatva, ha te is tudtál gyűjtögetni, de ha nem, és készen álltok a babára, akkor ez nem lehet probléma. Ha a lakás saját, gondolom a pénz is közös. Normális férfi nem problémázik ilyenen.

Szia.

En 21 vagyok 7 honapja vágtunk bele a családalapításba, eddig sajna semmi. De szeretnénk. Késznek érzem magam és a párom is ( most tölti nyáron a 27.életévét) ház , autó, munka mind megvan. Hitel nincs 2,7éve vagyunk egyutt

Bár nekem a nagy az előző kapcsolatomból van és nehéz anyagiakkal éltünk akkor,mert én még tanultam,és sajnos be se tudtam fejezni a baba miatt,így csak érettségim van,de egyáltalán nem bántam meg semmit.

Rossz,hogy a nem megfelelőnek szültem,de elmentem dolgozni is ,elköltöztem onnan,természetesen a lányommal együtt. Lett új párom,aki már a férjem,közös baba,és jön a harmadik (a második közös). Van autónk,hitelre (használt,de kifizetjük egy év alatt már ) , aztán házat veszünk,hitelre. Nálunk is párom a fő kereső,mivel három gyerek lesz,nekem nem lesz olyan könnyű jó állást találni,de nem érdekel. A család az első,és hogy ha betegek a gyerekek,akkor otthon tudjak majd lenni velük. Ha ez 53ezres közfoglalkoztatási bér mellett fog menni csak (iroda,protekcióval,nem küldenek el ha tp-en leszek),akkor én annyit fogok keresni,de dolgozni fogok,és ami tőlem telik,azt beteszem a közösbe. Hálistennek párom is azt támogatja,hogy boldogok legyünk,a fontos neki,hogy együtt legyünk és nem az,hogy én mennyit keresek.

A gyerekekkel amig itthon leszek (a 3.nak a max 2éves koráig ) ,fizetősen,távoktatással megcsinálok legalább egy okj-t majd. Aztán gondolom semmit nem érek azzal se,mert mo-on nem divat anyákat alkalmazni rendes,jó,tisztességes helyen,de legalább próbálkozom.

Szóval soha nem bánnám meg,hogy 21évesen lettem elsőnek anya. Egyedül a lányom lelkéz féltem,hogy nagyobbként hogyan fogja megélni,hogy az apja (ő is akarta őt) tojik a fejére.