Van itt olyan kismama akinek megváltozott a kapcsolata a párjával terhesség alatt?

Félek ide leírni, mert hátha valakinek nem tetszik és kapom a megjegyzéseket. Kicsit hosszú leszek, de örülök, hogy végre kiadom magamból. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, boldog voltam - végre megszabadultam a munkahelyemtől, amit rühelltem, itthon lehettem. Élhettem a tanulásnak, a hobbimnak, megtanulhattam főzni. Vékony voltam, csinosnak éreztem magam. Aztán elkezdett növekedni a pocim, azt éreztem, hogy én vigyázok valakire. Majd a 7. hónap környékén 61 kg lettem, párommal ritkult a szexuális életünk. Azt mondja, fáradt, nem akar szexet, tudom, hogy nincs senkije mert amúgy non stop itthon van. Azt mondta, olvasta, hogy a szex árt a babának, mire kifakadtam, hogy nekem szükségem van rá, ne mindig a babát nézze már, hanem engem is. Tegnap már csak azért voltunk együtt, mert én akartam. Egyre kevesebbet eszem, igyekszek egészségesen élni, mert nem szeretnék tovább hízni. Mindenki édességgel töm, múlt hétvégén vendégségben voltunk, tömték volna belém a csokitortát, mire mondtam, hogy nem eszem édességet, inkább elvettem egy gyümölcsöt és rám förmedtek, hogy mi lenne, ha azt enném amit kívánok amíg terhes vagyok? Mondtsm, hogy ez az én dolgom, én döntöm el, mit eszem, mennyit mozgok stb. Utána megkérdezték, hogy megy a suli. Estire járok, heti 3 nap, már beszéltem a tanáraimmal, azt mondták, hogy küldik az anyagot, mikor nem tudok bejönni jövőre. Hát hogy ez úgyse fog menni, hagyjam már végre abba ezt a bohóckodást meg mi az, hogy egyetemre akarok menni gyerek mellett?! Pedig azért tanulnék, hogy több fizetést vigyek haza. Emiatt is lelkifurdalásom van, mert párom két helyen dolgozik a - 40 ezer miatt ennyivel kevesebb a fizum táppénz alatt. Ha veszek valamit, azt lelkifurdalással veszem, nem tudom miért. Párom ráadásul kölcsön akar adni egy ismerősének úgy, hogy én azt mondtam, hogy nem. Félek a szüléstől, nem akarok szoptatni mert minden frissen szült anyukától azt hallom,hogy már alig eszik valamit mert mindentől fáj a gyerek hasa. Pedig sokszor kapom magam azon, hogy alig várom, hogy ovis, iskolás legyen, de ezt az időszakot szeretném átugrani. Ezektőé függetlenül le tudom magam foglalni csak néha rossz, ilyenkor jönnek ezek a gondolatok. Már minden a gyerek körül forog, a párom anyának hív és ez is zavar. Nem hiszem, hogy rossz anya lennék majd csak egyelőre még nagyon de nagyon nem barátkoztam össze a gondolattal. Így a vége felé nagyon rossz..ettől független a párom a legjobb barátom, szeretjük egymást, csak jó volna, ha néha olyan lenne minden, mint az elején.

Igazából azt nem tudom, neme vállaltunk túl hamar gyereket. Szép volt az az időszak, eljártunk étterembe, moziba, bulikba, ma már semmi. Szeretjük egymást, megvannak a gyengéd ölelések, puszik, de másabb. Már nem udvarol, nőnapra se kaptam semmit. Azt mondja, én már úgyis itt vagyok neki.