Mit tegyek rettegek hogy feleségem belehal a szülésbe?

Ilyen az élet, ha nem akarsz aggódni, ne legyen párod, ne legyenek gyerekeid, csak költözz el egyedül egy lakatlan szigetre. Én is mindig mindenen aggódok, hogy "jaj, nehogy a csúszós úton belé szaladjon egy másik autó", "jaj, nehogy lezuhanjon a repülővel, mikor külföldre kell mennie munka miatt" és hasonlók. Most meg úton a baba és ezerszeresre nőtt az aggodalmam, hogy nehogy baja legyen a férjemnek, mert a babánknak szüksége van az apukájára, meg persze napi szinten aggódok, hogy a baba jól érzi-e magát, minden rendben van-e vele. Másnak is nehéz, sokan ilyen aggodalmasak, mint te, vagy én. Nagyon irigylem azokat, akik nem ilyen aggodalmasak! Szeretnék én is olyan lenni és csak szimplán élvezni az életet, nem minden apróságon aggódni....

Mit lehet erre mondani? Ezen nem tudsz változtatni. Egyszerűen, aki aggódós, az aggódós és ezt a keresztet mindig cipelni fogod. Mellette még a jófej ismerősök, vagy családtagok azzal is traktálnak, hogy minél jobban idegeskedsz, annál biztosabb, hogy baj lesz, mert "BEVONZOD". Érdekes, bármennyit gondolok arra, hogy lehetne ötösöm a lottón, azt még sosem sikerült bevonzani, de ha aggódsz a feleségedért, akkor egyesek szerint csak azért is baj lesz, mert aggódtál és ezzel csak még jobban idegesítenek, mert ha kicsit is babonás vagy, akkor a füledbe ültetik és aztán még ostorozod is magad, hogy miért gondolsz rossz dolgokra, majd miattad fog megtörténni... Nem tudlak megnyugtatni, mert ha ilyen vagy, akkor neked ez egy adottság, te ilyen aggódós vagy és hát ez van, ezen változtatni senki nem tud.

Keress fel egy pszichológust! Később is lehet abból problémád, hogy volt egy esemény amit nem tudtál feldogozni és folyton eszedbe jut a dolog.

Hasonló cípőben vagyok, én is járok, mert beláttam, hogy nem élhetem rettegésben az életünket.

Aranyos vagy :)

Mit nem adtam volna ha az en parom csak fele ennyire feltett volna.

3 csaszaron vagyok tul.semmi problema,komplikacio nem volt.

Sokat fejlodott az orvostudomany az elmult 20on x evben.

Ne aggodj,bizz az orvosokban,segits a parodnak amiben keri es szeresd.

Sok boldogsagot a picikkel,es jo egeszseget!

Ja és a neten ne olvass soha semmit, mert itt mindenkivel rémes szörnyűségek történtek. Akivel semmi extra nem történik, az nem fogja leírni, mert nincs mit leírni.

Ez is ilyen trauma feldolgozás, hogy boldog boldogtalannak beszélnek a rettenetes dolgokról, de igazából csak másokat rémisztgetnek vele.

Amúgy meg a híradóban sem hír, hogy "kedves nézőink ma nem történt semmi extra". A semmit senki se olvassa vagy nézi.

Bennem saját magam miatt volt némi para, fel is vetettem, hogy legyen programozott császár. Mivel a terhesség alatt nem volt gond, finoman lebeszélt az orvos. (aki egyébként kiváló sebész és szakorvos) Akkor és ott igaza is volt.

De a kitolási szakasz alatt begyűjtöttem egy sor komplikációt és esélyes volt, hogy egyikünk se jön ki élve. Nem túlzok, ahogy gebasz lett, fél perc alatt beözönlött rengeteg ember a szülőszobába, nagyon precízen, összehangoltan dolgoztak. 3 éve már, de a gyerek mindenféle károsodás nélkül megúszta, én pedig 2-3 hét alatt felépültem. Pedig még az is esélyes volt, hogy ki kell venni a méhemet. Maradandó károsodásom nem lett.

Ha otthon szülök, belehalunk mindketten, mert pont az olt életmentő, hogy azonnal össze tudtak trombitálni egy válságstábot, nem mentővel kolbászoltunk volna.

A férjem végignézte az egészet, ő sírógörcsöt kapott helyben, de utána nagyon megnyugtató volt, hogy mindketten jól vagyunk.

De hozzá kell tennem, hogy nagyon ritka és nagyon esélytelen komplikációk léptek fel, nagyjából annyi volt rá az esélyem, mint a lottóötösre. Tehát kisebbség vagyok ilyen szempontból, mert hasonló eset kórházanként 1-2 évente egyszer fordul elő.