Én úgy félek a terhességtől, hogy szerintem soha a büdös életben nem fogok szexelni.
2016. aug. 11. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
2/17 anonim válasza:
Én nem vagyok az a fosos típus. Harmadikat tervezzük, tudom mire számíthatok, mégse félek a szüléstől. Túl leszek rajta valahogy. Persze mindenre rálehet görcsölni ha nagyon arra vágyik az ember.
2016. aug. 11. 14:06
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 anonim válasza:
Első szülés előtt én voltam a világ leglazább és legbátrabb embere :D
Második szülés előtt féltem. Nagyon. Terhesen is sokszor gyomoridegem volt... Nem nyugtatott meg semmi. Tudtam már, h mire számítsak és borzalmasan féltem.
:)
2016. aug. 11. 14:09
Hasznos számodra ez a válasz?
4/17 anonim válasza:
Amikor az első gyermekemmel várandós voltam szóba került az apás szülés gondolata. A férjem azzal próbált hárítani, hogy ő azért nem akar apás szülést, mert én biztos ordítani fogok szülés közben! Miután túl jutottam a meglepettségemen megkérdeztem tőle, hogy honnan a fenéből tudja, hogy így lesz amikor még saját magam sem tudtam, hogy fogok reagálni ha eljön az idő. Nem tudom meg mondani, hogy féltem-e? Sokkal inkább az izgatott, hogy milyen érzés lesz ha már a kisbabámat a karjaimba fogom tartani.Mikor eljött az idő és 2 hét túlhordással megindították a szülési fájdalmaim közepette csak arra tudtam gondolni, hogy minden egyes fájás előbbre juttat abban, hogy karjaimba tartsam a babámat. A második gyermek vállalásánál sem éreztem félelmet pedig megtapasztaltam előtte, hogy milyen a szülési fájdalom. Mondhatom úgy is kellemeset csalódtam. Mert az első szüléshez viszonyítva hamarabb meg szültem és nem is volt olyan elviselhetetlen a fájdalom.
Sok múlik a légzés technikán, a kismama testi adottságain, edzettségén és a genetikán is. Nem beszélve a pozitív hozzáálláson is.
2016. aug. 11. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
Nem féltem a terhesség előtt. Aztán szép lassan rájöttem, hogy naiv voltam. Aztán már féltem a szüléstől (programcsászár volt), de rájöttem, hogy naiv voltam, mert nem kellett volna. Aztán féltem a gyerekkel töltött első időktől, de minden flottul ment, szóval ebben is naiv voltam. Az emberek annyi mindent mondanak, és nem szabad elhinni, ennyi a titka.:) De sajnos ezt az ember tapasztalás útján deríti ki, akkor meg már mindegy.:D
2016. aug. 11. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Szülés előtt biztos rám fog jönni a para. De az egész terhességemet eszem ágában nincs végigrettegni. Nincs garancia, hogy jó vagy rettenetes élmény lesz, nem is erre koncentrálok. Ha rossz lesz, hiába félek, nem lesz jobb. Ha meg nem lesz gond, akkor meg minek féljek.
Ráérek akkor izgulni, ha már a célegyenesben vagyunk.
2016. aug. 11. 14:58
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 anonim válasza:
Még nem félek eddig. De ha majd közeleg a szülés ideje akkor szerintem már kicsit félni fogok mert még nem volt benne részem és nem tudom mire számíthatok csak annyit tudok az egészről hogy fájni fog. Viszont erősebb bennem az a tudat hogy utána a babám a kezemben lesz és ezért muszáj végig csinálnom. :)
18+4 hkm
2016. aug. 11. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 anonim válasza:
Az ismeretlentől, a fájdalomtòl, komplikációtòl ès, hogy mennyire sìnyli meg a testunk, a baba rendben legyen.
2016. aug. 11. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 anonim válasza:
Magamtól félek. Több szülést végigkövettem már a kórházba érkezéstől a baba ellátásáig, és így is sok mindent láttam: olyat, aki fájdalomcsillapító nélkül, 24 óra vajúdást bírt ki viccelődve és a kitolást is hősiesen tűrte, meg olyat is, aki már "félidőben" is sikoltozott, mintha nyúznák. Nem tudom, hogy én hogy melyik kategóriába fogok tartozni, hogy fogom tűrni, hogy mit tudok tenni, hogy ne éljem meg ilyen rosszul (gyűlölöm a menstruációs fájdalmat is)... Arra koncentrálok, hogy nem a terhesség- és a szülésélményért, hanem a gyerekemért csinálom végig, és kibírom, bármi lesz.
2016. aug. 11. 16:38
Hasznos számodra ez a válasz?
10/17 anonim válasza:
Vegig rettegtem a terhessget,de csak azert h nehogy baja legyen a babanak. Rettegtem veelestol, a vervetelek eredmenyetol,a hepatitis szuresetol,a streptococcustol,attol h minden rendben legyen uhn, a koraszulestol, a lepeny levalastol...pedig problemamentes terhessegem volt! Most mindjart szulok,elso gyerek,de kicsit sem felek a szulestol. Ezerszer rosszabb volt honapokig felni,amig nem lett minden lelet negativ es minden ultrahang megnyugtato. Most mar inkabb unnepelyes hangulatban vagyok. Sose viseltek meg testi dolgok,egyedul a lelkiek. De most lelekben nyugodt es felkeszult vagyok,ezert szerintem barmi testi fajdalmat elviselek. Igazabol meg kivancsi is vagyok ra,milyen erzes lesz. Ha vegignezek az utcan h hany kulonbozo nonek van gyereke,mindig ugy vagyok vele,h ha neki sikerult a szules,nekem is fog.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: