A párotok / férjetek mennyire veszi ki a részét abban, hogy nézelődtök a babával kapcsolatban a neten?

Én már akkor babás dolgokat nézegettem és be-bekukkantottam a bababoltokba vagy babarészlegekre, mikor még több, mint 2 évünk volt a babaprojektig. Sokszor persze őt is próbáltam becsalni. Ez ritkán sikerült, nem nagyon érdekelte, pedig vágyott már gyerekre, de valahogy ez nem kötötte le. Egyszer viszont bejött velem a Brendonba, szintén még jóval a babaprojekt előtt, és legalább fél órát nézegetett, babakocsit, hordozót, kiságyat. :)

Mikor kiderült, hogy babát várunk, beszélgetni szeretett róla, hogy mi lesz, hogy lesz, de a babaruhák, babakozmetikumok és a kütyük (légzésfigyelő, mellszívó, stb) még mindig nem kötötték le.

Aztán mikor már erősen látszott, hogy terhes vagyok, és ő is érezte a baba mozgását, megváltozott. Ő mondta, hogy menjünk el venni pár cuccot, lelkesen csinálta a szobát, mosolyogva bámulta a kisruhákat :)

Utólag jöttem rá, hogy neki éreznie kellett, hogy valóban ott van egy kis lény a hasamban, aki a miénk, hozzánk tartozik, felelősek vagyunk érte :) Most már azon sem csodálkozom, hogy nem a kisruhák, hanem a kiságy és a babakocsi érdekelte jobban :)

12 hetes vagyok. Szerdan lesz az elso UH amin ő is bent lesz. Egészségugyisek vagyunk....vezetett màr le pàr szulést, valószînű tisztàban van a baba fejlődési fàzisaival. Simogatni szokott és puszit adni a hasamra. Ha làny lesz, a nevét tudja 18 éves kora óta. Ha fiú (egyik sem jo neki amit én mondok) akkor majd kitalàljuk, van még idő.

Van idő még ahhoz hogy óràkat bongesszuk a netet...De az mindkettőnknek alap,hogy nem veszunk egy tonna plüsst és nem veszunk 150ezerért egy ràcsos àgyat meg hasonlok.

Második babánkat várjuk, a férjem nem nézeget babaruhákat, babaholmikat, nem segít vasalni meg ilyesmi. Anyukámmal vásároltunk be a babának, akár az elsőnek. Igaz soha egy bevásárlást nem asszisztált még végig a férjem, de megteremtette a körülményeket, hogy 3 évig itthon lehettem a lányunkkal. Még a terhesség előtt közölte, hogy ha fia lesz, akkor Gábor lesz, mint ő. Mondtam, hogy oké, akkor enyém a lánynév. Ő nyert. 😀

A 3,5 éves lányunk már tűkön ül (37 hetes vagyok), úgyhogy naponta többször beszélünk a kistesóról mindhárman. De szerintem is a férfiak többségének kell az, hogy a kezükben tarthassák a babát, hogy valósággá váljon. Hozzáteszem mérhetetlen türelme van a lányunkhoz, felkel hozzá éjszaka, ha beteg olyan nyugalommal kezeli, hogy tőle nyugszok meg én is és a lányunk is.

Utolsó vagyok, most olvastam csak bele a többi kommentbe. A férjem nem nézett utána hogy kell pelenkázni, fürdetni, mert azt majd megmutatom úgy is. Bátortalan volt az elején, de beletanult. :)

Attól, hogy nem olvasott utána iylen dolgoknak, még várta nagyon a lányát. Simogatta a hasam, beszélt hozzá, "mesélt" neki milyen lesz itt kint, amikor már együtt lesznek és megsimogathatja stb. Szerintem ez is nagy dolog, nem az hogy kutatómunkát végez, hogy pl. pamut vagy műszálas zoknit vegyünk-e.