Megtartsam vagy elvetessem?

Én is 19 vagyok,én biztos,hogy nem tartanám meg.Tudom magamról,hogy egyenlőre alkalmatlan lennék anyának,illetve innentől nyilván a gyerek lenne az első és eszerint kéne terveznem a jövőm.Nem lehetnék olyan "felelőtlen",hogy mondjuk olyan szakra megyek,ami 5 éves és bizonytalanabb a megélhetés belőlle(hiába az tetszik a legjobban) vagy nehezebb vele munkát találni(hiszen a tandíjat fizetni kell és a gyerektől venném el). Azt se tehetném meg,hogy mondjuk ha befejeztem a sulit és nincs az adott szakmában éppen megfelelő állás,akkor addig még tanulok valamit(esetleg megcsinálok még egy nyelvvizsgát vagy olyan OKJ-t,ami érdekel),vagy kimegyek külföldre akár gyerekre vigyázni,hogy gyakoroljam a nyelvet,tapasztalatot szerezzek.Sőt még az egyetem legjobb részéről is "lemaradnék",mert valószínűleg egy baba mellett csak levelezőn tudnám megcsinálni a sulit,így nem szerezhetnék annyi barátot,nem tudnék kapcsolatokat építeni,nem lehetnék jelen annyi előadáson,nem mehetnék el bulizni egy jól sikerült vizsga után.Arra se lenne lehetőségem,hogy mondjuk ösztöndíjjal kint tanuljak egy évet,vagy nyáron kimenjek külföldre táboroztatni(hiába állna mindent a suli),azt se tehetném meg,hogy ész nélkül járok kiállításokra,múzeumokba,színházba,különböző programokra(akár fesztiválokra),hiszen a gyerektől venném el a pénzt/időt.Azt se tehetném meg,hogy kísérletezek és annyi ágban próbálom ki magam,amennyiben akarom,mert az nem biztos megélhetés.Olyan munkát se vállalhatnék,ami sok utazással jár,hiszen a gyereknek anyára van szüksége.Egy gyerek hatalmas felelősség,innentől az életem arról szólna,hogy neki megadjak mindent,tehát akár egy gyári betanított munkát is el kellene vállalnom,ha nincs más.Ráadásul ki lennék szolgáltatva a páromnak,hiszen nekem sokkal kevesebb pénzem lenne,mint neki.A kapcsolat is tönkre mehet pár év alatt és ott maradnék kezdő fizetéssel,lakás nélkül a szüleim nyakán.A különélés után újra alkalmazkodnom kéne hozzájuk és nem lenne választásom,hiszen albérletet fizetni túl nagy luxus,ha csak 120-at kapsz kézhez kezdő fizuként és egy gyereket kell ruházni,etetni,a gyógyszereit fizetni,ovi költségeket fizetni.Arról nem is beszélve,hogy rengetegek hiányoznék a munkahelyemről,mert a kicsi gyerekek gyakran betegszenek meg,a szüleim pedig még dolgoznak,a nagyszülők meg már nincsenek olyan állapotban(80 x évesen),hogy egy 2 éves után rohangáljanak.Ezt sok munkahely nem tolerálja.Munkát is nehezebben találnék,mert sehova nem kell egy 0 munkatapasztalattal rendelkező illető,akinek kicsi gyereke van.Gyerekkel párt se könnyű találni ilyen fiatalon,a 20-on éves srácok nem akarnak apukásat játszani.

Arról nem is beszélve,hogy ezek után arra is gondolnom kell,hogy a gyerek iskolába megy,ő is tovább akar majd tanulni,így ha úgy adódik nekem le kellene mondanom arról,hogy 2., 3. diplomát szerezzek,mert a gyereknek külön tanárt kell fizetni ha szükséges,ha sportol akkor azzal kapcsolatban is lehet sok kiadás(ha pl táncolni kezd a versenyre való ruhák használtan is 30 ezer forintok),ha az iskola szervez külföldi utat,akkor az is pénzbe kerül,és nem lenne szívem azt mondani neki,hogy nem kapod meg,mert másra kell.És főleg rengeteg idő és energia.Nem lustulhatnék hétvégén,nem tehetném meg azt,hogy egész nap csak olvasok,nem aludhatnék délig,akkor se ha beteg vagyok,mert a gyereknek enni kell adni,játszani kell vele,lemenni a játszótérre,akkor is ha semmi kedvem nincs hozzá,később a leckében segíteni és mellette főzni(egy gyereknek normálisan kell táplálkoznia,nem élhet mirelit/gyors kaján,vagy folyton csak szendvicsen),mosni,takarítani.

Bennem fel sem merülne a megtartása,így valószínűleg én nem is bánnám meg,de ez az én véleményem.Amit írtam azt teljesen a saját életemhez/terveimhez igazítottam,bennem ezek a gondolatok szaladnának végig,ha ilyen helyzetben lennék.

Azt te tudod,hogy ezek közül mi érint téged,mi igaz rád és mi nem.

Én azt javaslom,hogy ülj le és írd le egy papírra,hogy mit vesztenél,miről maradnál le,milyen kilátásaid lennének illetve mit nyernél.Aztán mérlegelj,hogy melyik fontosabb.

Megkérdezhetem hogyan védekeztél, hogy mégis becsúszott?

Gondold meg alaposan, mert ez tényleg egy életre szól! Plusz fontos, hogy milyen a kapcsolatod a szüleiddel stb. mert rengeteget kell majd segiteniük szerintem és alapvető, hogy 100%-ig melletted álljanak! A másik oldalról is ha van mama-papa az egy még jobb helyzet!

A lelkiismeretted abortusz esetén szerintem úgy tudsz csak elszámolni, ha tudod, hogy ez volt a legjobb megoldás és tudod, hogy ennek így kell lennie! Sok erőt bármi is lesz! :)

Ahogy olvasom, leginkább (vagy csak) nők válaszoltak. Férfiként csatlakoznák a témához.

Alapvetően minden élet szent. De vakság helyett informálódom, és belátom mindenki helyzetét. Sőt, orvosi vizsgálatok bebizonyították, hogy x hétig nem beszélhetünk olyan agyi aktivitásról, amitől a magzat már baba lenne. Kérlek titeket, hogy ne vesszünk el a részletekben.

Mint írták, mérlegelj, ezt a döntést Neked kell meghoznod.

#11 véleményét csak megerősíteni tudom. 19 éves ugyan már elmúltam, de akkoriban épp így éreztem volna ezzel kapcsolatban.

Ma már dolgozom, és ugyan még megy mellette az egyetem, de egy diplomám már van, a megélhetésem biztos, és ha kell, egyedül is fel tudnám nevelni a gyerekemet/gyerekeimet. A családom támogat, a kapcsolatom biztos lábakon áll. (Egy 19 éves lánynál szerintem ez még nem mondható el, akkor sem ha már 2-3 éve együtt vannak..sőt, azt kell mondjam, hogy akkor még annyira sem biztos, hiszen éppen jön a vízválasztó, az egyetem és a munka világa.)

Nem szeretnénk még gyereket 3-4 évig, de ha becsúszna, akkor már megtartanánk mert tudjuk, hogy jó helyre érkezik. Igaz, ennyivel kevesebb lesz a közös, kettesben utazós, kalandozós időszak, de azért nem lesz hiányérzet hiszen már egy jó ideje együtt vagyunk, együtt élünk.

Sok erőt a döntésedhez! Egyik sem nevezhető egyszerűnek, még akkor sem, ha valaki egyébként tudja, hogy melyik a helyes döntés számára.

19 évesen, főiskola/egyetem előtt semmi esetre nem tartottam volna meg.

Aztán évek teltek el, és kiderült, hogy nem is olyan egyszerű menet az, hogy nekem babám legyen. GYógyszerek, kezelések, egy gyönyörű kisfiú... és a gólya 6 éve felénk sem néz.

MOST azt gondolom, hogy nem lett volna akkora tragédia, ha 19 évesen érkezik a baba.

Barátnőm 1 éves gyerek mellett diplomázott, számtalan ismerősöm szült érettségi után, majd főiskola alatt/után jöttek a további babák. Van, aki baba mellett állt neki a másoddiplomának.

Neked kell tudni, hogy bírod-e, hogy lesz-e támogatás.

De én azt mondom, ha csak egy pillanatra is megfordult a fejedben, hogy mi lenne ha megszületne, ha megölelhetnéd, megpuszilhatnád... szóval ha ez már felmerült benned, akkor örökre bántani fog a másik döntés...

16 lassan 17 vagyok.

4 hós lesz a babám.

Védekezés mellett

Nem bánom hogy megtartottam ma se csinálnám másképp.

Itt szuszog mellettem ez a csepp élet

Megelőztél!

A gyerekszobából egyből a szülőszobába került.

Nagyon nem lóg ki a sorból, mert régebben sem volt ám másképp.