Más is érzett így? Kistesó kérdés. Többi lent.

Szerintem teljesen természetes, amit érzel. Nekünk még csak egy fiunk van, mindenképp szeretnék neki testvér(eke)t, de amikor ránézek furcsa belegondolni, hogy lehet-e még rajta kívül ilyen tökéletes egy gyerek. Biztos a kicsit is fogom szeretni, ha oda jutunk, de még van időm ezen tűnődni, picike még a fiam. Ha tanácsot nem is tudok adni, de értem, mire gondolsz, és hidd el, másnak is vannak kétségei. :)

Ne aggódj, várd őt is szeretettel, biztos ugyanúgy fogod őt is szeretni, mint a nagyot! Neked van testvéred? Anyukáddal nem tudsz ilyesmiről beszélgetni esetleg?

Igen, ez nehéz kérdés, mert elveszít valamit a kicsi, a ti kizárólagos figyelmeteket, de cserébe nyer is: szövetségest, játszótársat, tesót. :) Mi öten vagyunk, n vagyok a legidősebb. Semmi emlékképem nincs arról, hogy valaha is éreztem volna olyat, jobb lenne egyedül. Egyszerűen ebben nőttem föl, ez a természetes számunkra.

Tudom, ezt nem könnyű megvalósítani, de valahogy próbáld meg a kisfiadnak úgy kommunikálni, hogy ezzel ő is nyer, hogy lesz valaki, akivel rosszalkodhat, akivel még beszélgethet lefekvés után, aki visszarúgja a labdát neki a parkban. :) Szerintem nagyon sok múlik rajtad abban, mit érez majd, ha már nem ő lesz az egyedüli gyereketek.

5-os vagyok.

Mi harman vagyunk testverek, kis korkulonbseggel es nemcsak gyerekkent, felnottkent is nagyon szoros a kapcsolatunk. Egyebkent nalunk is mar a harmadik gyerkocot varom :) szoval tenyleg szivbol mondom mennyire szuper dolog egy testver (pedig nalunk megabrutal nehez volt az eleje, kb 1.5-2 ev utan lett igazan jo).

Ettol fuggetlenul sztem akkor is el kell "gyaszolni", hogy veget er egy korszak, teljesen termeszetes, hogy vannak bizonytalansagok. Szoval ne erezd magad rosszul, majd eljon a ketgyerekes letben is az igazan ketseg nelkuli boldogsag es teljes orom!