Úgy érzem mintha azt hinné neki szülöm a gyereket. Esetleg túlreagálom?

Ezt máshogy nem lehet megoldani, csak ha nagyon határozottak vagytok. Legközelebb megmondod egyenesen, hogy Marika néni, nem fog bejönni a szülésre. Nem "lehet" meg "talán" meg "gondolkozunk rajta". Nem és pont. És a férjed is erősítse meg. Ha tovább erősködik, nem kell neki szólni ha beindul a szülés.

Ugyanez a segítséggel, odaköltözéssel kapcsolatban. Ti ketten vállaltátok a gyereket, meg fogjátok tudni oldani. A férjed nem lesz szabadságon?

Először is: jelenleg ő viselkedik bunkó módon, úgyhogy emiatt igazán ne aggódj, hogy esetleg az leszel. Maximum 1:1.

Másodszor: a Te életed körül Ő akar rendszert állítani, ilyen esetben nem kell magyarázkodni. Minden új kitalációra annyit kell mondani határozottan: NEM!

Harmadszor: a férjed kinek a pártját fogja? Mert ha miatta kell finomkodni a mamával, akkor ez veszett ügy. Ezt neki lenne kutya kötelessége rendezni.

Ha vagytok annyira felnőttek, h gyereket csináltatok, akkor legyetek annyira felnőttek, h megoldjátok a gondjaitokat, pl. ezt a mostanit. Anyósnak szólni kell, h nem jöhet be a szülésre, nem kértek odaköltözést, nem kértek segítséget semmiben, köszönöd, jól vagy, megoldod. Ha elfogadod a kislábaskában az ebédkét, évekig utánad fogja kiabálni, h nélküle semmire se mentél volna, szülés után ott nyavalyogtál, fetrengtél, még főzni se voltál képes, bezzeg ő annak idején....Rendeljetek ebédet, rengeteg ételkiszállító cég van....vagy főzz előre 2 hétre való kaját és fagyaszd le egyadagos csomagokban.

Állj a sarkadra, viselkedj felnőttként, mert anyós szemében egy gyerek vagy és amíg ki nem állsz magatokért, az is maradsz. Ideje felnőni.

A férjednek megmondtad hogy nem lehet bent, de anyósodnak nem mered? Ne már.... :-)

Ha ilyen önálló és talpraesett vagy, akkor nem értem, miért csinálsz ebből ekkora ügyet.

Nekem is ajánlott segítséget anyósom, én megmondtam neki őszintén hogy nagyon örülök, de a babát a férjemmel szeretném ellátni. Jöhet csodálni, nézni amíg alszik, ahogy nő babázni stb. De etetni, altatni, pelenkázni, nyugtatni ha nyűgös stb mi szeretnénk. Ennyi. Felnőtt nő, megértette, élt is a lehetőséggel, azóta is imádják egymást az unokával :-)

Azt nem tudjuk, hogy nálad hogy lesz, de ne anyósod lelkivilágával törődj, hanem a sajátoddal. Azért te semmit sem tehetsz, hogy neki jó legyen (az ő közérzete az ő dolga), magadért viszont igen.

(Mellesleg én se tudtam tevőlegesen segíteni a vajúdó feleségemnek, de mindkét alkalommal azt mondta, hogy nélkülem sokkal rosszabb lett volna végigcsinálni. Egyszerűen már az lelki erőt adott neki, hogy nincs egyedül vadidegenek között. A gyerekeket együtt csináltuk, végig mellete voltam a kihordás alatt, neki természetes volt, hogy a szülésnél se hagyom magára. Nem is fogadott volna el semmiféle kifogást, ha esetleg nem szerettem volna jelen lenni. :D )

17-es vagyok: ez azért nagyban múlik anyósodon is. Az enyém nem rosszindulatú, csak itt akart lenni, babázni, részese lenni az unokája életének. Ezzel nekem nincs is bajom, sőt, örülök neki! Csak a mértékről és a hogyanról tértek el az elképzeléseink :-)

Anyukám kicsit praktikusabb, ő hozott enni, takarított-vasalt, körbenézett hogy mi nincs itthon és lement bevásárolni; csak akkor fogta meg a kicsit, ha megkértem.

Nem voltunk vele bunkók, nem beszéltünk vele csúnyán, semmi ilyesmi. Nem is voltam olyan nyers, mint az előző kommentemben :-) Csak határozottak voltunk.