Felelőtlenség 3. gyerek vállalása korkülönbséges házasságban?

Hát a férjed igy is javában papa korú már.Párom 31 éves,ő édesanyja lesz 56 azt hiszem idén.Én 25 vagyok,apám is csak még 51 lesz.Lányom 3 éves múlt.

Ha kérdez valaki,tűrje a kritkát.

Lényegében amúgy nem mindegy ki mit gondol?Te döntesz úgyis. Én alapból nem szülnék már 30 felett se,szóval...De egy 56 éves már majdnem vénember,meg se éri hogy felnőjőn a gyereke,és ezek tények,ha megsértődsz,ha nem.

# 10: Az én ismeretségi körömben azok jártak jobban, akiknek a szülei később vállaltak gyereket. Akiknek fiatalok a szülei, még dolgoznak, nem tudnak besegíteni az unokázásban. Egy nyugdíjas, de egészséges nagyszülő igazi kincs (én már csak tudom, nekem is rengeteget segítenek a szüleim!).

Barátnőm anyukája 71 éves, elég fiatalos nagymama. A saját unokáin kívül még több utcabéli gyerekre is ő vigyáz ovi, suli után.

Azok meg, akiknek még aktív korúak a szülei, folyamatosan panaszkodnak, hogy nincs, aki elmenjen a gyerekért oviba, suliba, a nyári szüneteket nem tudják megoldani, mert a nagyszülők is dolgoznak, amikor meg nem, akkor pihenni szeretnének.

Drága jó nagymamámra 80 éves korában még simán rá lehetett bízni a dédunokát is, hogy vigyázzon rá, szívesen vállalta is, aktív volt élete végéig (álmában halt meg, hirtelen, soha nem betegeskedett).

"Az Autism Research szakfolyóirat 2010. februári számában közzétett egyik tanulmányból az derül ki, hogy annak járulékos kockázata, hogy valaki autista gyermeket szüljön, 18 százalékkal nő az anya életkorának minden 5 éves emelkedésével. Annak esélye, hogy egy 40 éven felüli anya autista gyermeket szül, 50 százalékkal magasabb, mint egy 25-29 éves anya esetében." Nekem ez elég meggyőző erő lenne. És nem csak az autizmus, van még ezer másféle rendellenesség, aminek az anya korának előrehaladtával nő a kockázata. Nem tudom, honnan vetted, hogy 1 százalék az autizmus esélye, ez biztos, hogy csak egy kamu adat, most találtad ki. Ha körülnézel, azt látod, hogy minden 100. ember autista?

Egyébként csak egy adatot mondanék: édesapám, aki a kisfiam nagypapája, 49 éves. Magyarán 10 évvel fiatalabb a férjednél. Ez szerintem mindent elmond.

Csatlakozom az előttem szólóhoz, nem mindenkinek jön össze az, amit eltervez... én 26 évesen ismertem meg a párom, 30 voltam, mikor összeházasodtunk. Már előtte elkezdtünk próbálkozni, de csak 2 év múlva született meg a gyermekünk (teherbeesési problémák, vetélés miatt). Nagyon szerettem volna még egy gyermeket, de nem jött össze, újabb vetélés következett. A férjem pedig kijelentette, hogy ő már nem akar próbálkozni tovább. Mint kiderült, nem is tervezett velem amúgy sem, már kifelé kacsintgatott a házasságból. Szétmentünk.

35 voltam, és úgy voltam vele, hogy ha néhány éven belül még lesz új kapcsolatom, és az új párom is szeretne gyereket, akkor még szívesen vállalom, de nagyon maximum negyvenig...

Hát nem így alakult, 40 voltam, mikor összejöttem a mostani párommal, akivel olyan a kapcsolatom, amilyenre mindig is vágytam (sokat tanultam a házasságom hibáiból...)

A páromnak még nincs gyermeke, és nagyon szeretett volna. Így most 41 évesen újra babát várok. Nem hiszem, hogy szégyellnem kéne, hogy nem úgy alakult az életem, ahogy tinikoromban elképzeltem, mert mindig tudtam alkalmazkodni az éppen aktuális körülményekhez, felül tudtam bírálni a korábbi elképzeléseimet. Az élet már csak ilyen...

Az volt a kérdés, hogy felelőtlenség-e. Én meg leírtam, hogy szerintem az, de nem a korkülönbség miatt. Ez adekvát válasz a kérdésre. Az meg senkit sem érdekel, hogy neked nem tetszik.

Ez nem úgy megy, hogy te megrendeled a választ, mi meg itt ápolgatjuk a lelkedet.