Megtartanám de az apuka ellenzi?!

Szia!

Mi 25 évesek voltunk, amikor ugyanezt átéltük, csak mi akkor még 1 éve sem voltunk együtt, külön is éltünk.

A 12. hétig agyaltam folyamatosan, hogy mit tegyek, végül eldöntöttem, hogy mindenképpen vállalom, apuka nélkül is. Neki is így adtam elő, nem akartam az ő nyakába varrni, mivel én csesztem el a fogamzásgátlást (6 éve szedtem, 1 hónap kimaradt, nem volt pénzem kiváltani, gondoltam nem lesz gáz annyi idő után...)

Ő velünk maradt, ami talán könnyebb volt így neki, hogy nem varrtam a nyakába a gyereket, a férfiak sok dologban furák :)

Na mind1, ez már 10 éve volt, azóta már van még egy gyerekünk, felépítettünk egy közös életet, van egy vállalkozásunk és ugyan nem tökéletes minden, de azért jól élünk :)

Mondjuk az tény, hogy sok dolgot megúsztunk volna, ha több időt vagyunk együtt a gyerekek előtt és ha együtt is éltünk volna, mert így nehéz volt összecsiszolódni, hogy közben a gyerekhez is alkalmazkodni kellett :)

De nálatok ez a tényező nincs, úgyhogy hajrá! :)

Ja, a kapcsolatotok persze, hogy meg fog változni, de ez természetes! Szülők lesztek, egy 3. személyért lesztek felelősek, ez teljesen normális, hogy megváltoztatja az embereket. Olyan tulajdonságotok jöhetnek elő, amiket nem is gondoltatok magatokról/egymásról, mind jó és rossz értelemben is, de ez így van rendjén.

Én pl. a gyerekek előtt rengeteget aludtam, hétvégén 11 előtt ki sem másztam az ágyból. Persze, eleinte baromi nehéz volt, de most már szeretek korán kelni, max. 8-kor még hétvégén is felkelek, amikor nem kéne :)

Amúgy az ember folyamatosan változik, ahogy alkalmazkodik a körülötte történt változásokhoz. Most csak egy nagyon morbid példa jut eszembe, de ha egyikőtök neadjisten megbetegedne és hosszas ápolásra szorulna, akkor is megváltozna a kapcsolatotok, nem?

A változás visz előre és ha kiálljátok a próbákat, akkor csak megerősít minden egyes nehézség.

na mi lett a baba sorsa? mesélj.....

remélem megtartottad és a pároddal rendeződött minden.