Van itt olyan akinek a sajatorvosa csaszarmetszest mondott a szulesre, de az osztalyvezeto foorvos vegul nem hagyta jova azt?

Én így jártam a második szülésemnél. Az első császár volt.

Az eset annyiból nem szokványos, hogy a második babám méhen belül elhalt a 33. héten. Volt választott orvosom, aki a császárra voksolt volna, de az oszt. vez. nem engedélyezte azt. Az indok az volt, hogy az én érdekemben meg kell próbálni természetesen megszülni a (halott) magzatot, mert ilyen esetben az a protokoll, hogy az anyának a lehető legkevesebb sérülést okozzák a szüléssel. A baba fejvégű volt, így megindították a szülést.

A választott orvosom persze azonnal elslisszolt haza (gondolom a felelősség elől), nem is került elő csak akkor, amikor odaadta a zárójelentést.

Az ügyeletvezető orvos viszont nagyon profin levezette a szülésemet.Végig figyelte ultrahanggal a hegemet, mert nagyon fájt a seb helye, és fenyegetett a hegszétválás veszélye a korábbi császár miatt. Elég nehéz szülés volt, 16 órát vajúdtam végül, és gátmetszés is kellett, mert a baba válla elakadt. De végül átvészeltem, viszonylag kevés (fizikai) sérüléssel, és két nap múlva hazamehettem. Azóta is hálás vagyok az osztályvezető főorvosnak, hogy nem engedte a császárt, mert így fél év múlva -amiből már 3 hónap el is telt - újra próbálkozhatok a teherbe eséssel (míg egy császár után 1-2 évet várni kellett volna).