Akiknek nem programozott császárja volt, az hogyan tudott lélekben és férjjel készülni a szülésre, hogy minden klappoljon?

Programokat ugyanúgy terveztünk, mint máskor. Én az utolsó 2-3 hétben már nem nagyon vágytam menni sehová mondjuk.

A férjem az utolsó hetekben 1x ment el, akkor nem ivott.

A csomagom össze volt pakolva, de nem ez határozta meg a napirendet. Elmentem boltba, sétálni, főztem, hétvégén átjött a család - nem ültem itthon a fájásokat várva.

Nem aludt bent velünk 3 napot.

A kiírt dátumot mondta a főnökének, akinek szintén van gyereke így tudta, hogy előtte-utána 2 hétig bármikor indulhat a szülés. Aznap szabadságon volt, amikor hazajöttünk, akkor vette ki az 5 nap apaszabit.

Most várjuk a másodikat, annyival bonyolódik a dolog hogy a nagyot elviszi anyósomhoz vagy apukámhoz, ha beindul a szülés.

5 gyereket szültem, elmesélem neked a 2. szülésem környékét:

Szombaton a férjemnek volt egy ottalvós egyetemi csoporttársas találkozója, amire mentünk, ott is aludtunk, ez tőlünk kb. 70km. Persze vittük a holmikat és egyikünk sem ivott alkoholt,ez természetes volt. Vasárnap eljöttünk onnét, hazamentünk. Este jött a bátyám meg apukám, nálunk is aludtak, hajnalban mentek tovább. Én bementem NST-re, a férjemmel volt a gyerek. A kórházban a doki közölte hitetlenkedve, hogy 3 ujjnyi a méhszáj, irány a szülőszoba... gyors telefon a férjemnek, aki még elhelyezte a nagyot rokonoknál és hozta utánam a holmit, és majdnem lekéste a második fia születését, de végül még időben odaért a kórházba.

(Később édesanyám mesélte, hogy a kora délután hazaérő apám és bátyám milyen bamba képet vágott, amikor azzal sietett eléjük, hogy megvan a gyerek... hiszen hajnalban még semmi jele sem volt. Vissza is kérdeztek, hogy milyen gyerek?)

Hát ennyit a tervezhetőségről. Dolgozni az elsőnél 38. hétig dolgoztam, a többiek meg sorban kis korkülönbséggel jöttek.

Természetesen nem lakott bent velünk 3 napig, sőt, akkor még az 5 nap szabadság sem volt, miután hazamentünk, édesanyám jött el 1 hétre, segített főleg a nagyobb gyerek ellátásában.

Szerintem meg van ennek is a szépsége. Minden éjjel úgy feküdtem le a végén, hogy talán az utolsó otthon így kettesben. Kerestem a jeleket, vártam a nagy napot és igaz valahol rossz volt a bizonytalanság, hogy akár lehet indítás is terminustúllépés miatt de azért bíztam benne, hogy az első fájásoknál izgulhatok-e otthon, hogy ez a szokásos jósló vagy végre az "igazi" és nagyon izgatott is voltam, amikor rájöttem, hogy ez végre "igazi" fájás.

A férjem munkahelyén tudták, hogy bármelyik nap lehet az, amikor vagy hazajön vagy el se megy. Minden nap kérdezték is, hogy azóta se?

Programokat viszont én úgy terveztem, hogy nem kalkuláltam bele a szülést.

Amikor a nagyobbik fiam született, nekem arra a napra például lett volna programom a barátnőimmel. Hát reggel felhívtam őket, hogy nem tudok menni, mert megyek szülni :D De azért nyilván az ember az utolsó pár hétre már nem szervez olyan programot, amit necces lenne lemondani.

Most a másodikat várjuk, 32 hetes vagyok, ugyanígy állok hozzá a dologhoz, csak most a nagyszülők készenlétben vannak tartva, hogy ha esetleg pont úgy jön ki a lépés, akkor nekik kell a nagytesóért menni a suliba délután. A férjem munkahelyén természetesen tudják, hogy jön a baba, úgyhogy azt is tudják, hogy ha beindul a buli, akkor neki is menni kell aznap. Attól még másnap tud menni dolgozni, hülyét is kapnék, ha arra verné el a plusz öt nap szabiját, amikor én amúgy is a kórházban vagyok. Majd kiveszi akkor, amikor már otthon vagyunk, akkor fog kelleni a segítség, nem bent, ahol amúgy is orvosok, nővérek vannak :) Egyébként annak az öt nap szabinak pont az a lényege, hogy azt az apuka bármikor kiveheti, nem kell x nappal korábban jeleznie. Nem ő az első a cégnél, akinek gyereke születik, úgyhogy meglepődni nem fognak rajta, ha felpattan egyszer csak, és jön utánam a kórházba, mint ahogy azon sem, hogy utána majd valamikor elmegy öt napra.

Persze vannak olyan munkahelyek, ahol ez kevésbé megoldható, mert mondjuk két ember váltja egymást folyamatosan, de ott meg ezt belekalkulálják nyilván a leendő szülők. Ha belegondolok, amikor az első gyerekünk született, akkor két szobatársam is volt, akinek egyáltalán nem tudott bejönni a férje, az egyiké külföldön dolgozott, a baba egy héttel korábban jött, és az apuka úgy kérte a szabiját, hogy a kiírás szerinti héten jöhessen haza. A másiké meg az ország másik végében volt, és ott is ragadt pár napra, a munkáját nem tudta másnak átadni, ott nem hagyhatta, be kellett fejeznie. Hát, ilyen is van.

Onnan tudtam, hogy nyugodtan szervezhetek programokat, hogy semmi bajom nem volt. Akinek meg van baja az meg tudja, hogy nem szervezhet programokat mert vagy otthon fekszik vagy a kórházban.A férjem nem volt bent a kórházban 3 napig mert minek is? Azt meg az egész cég tudta, hogy szülni fogunk, többek között a nagyfőnöktől is kaptunk egy csomó babaruhát amit az ő gyereke már kinőtt. Nem mellesleg a 10fős cégükben 3 másik kispapa is volt, 1-1 hét különbséggel születtek a gyerekek, a főnökük csak annyit kért, hogy ne mind egyszerre vegyék ki a szabit.

Amúgy meg hiába van orogramcsászárod, azt te sem tudod, hogy mikor fog megszületni a gyereked, csak azt tudod, hogy legkésőbb a műtét napján meglesz.