Kikészültem teljesen?

Bár tudom,hogy senki nem tud segiteni,de ha nem irhatom ki magamból megőrülök.Életem nagy szerelmét megtaláltam,minden csodás volt, mint a mesébe.Most várjuk 3.kislányunkat 39.hétbe vagyok,eddig a napig én voltam a világ legboldogabb embere.De az éjjel lebukott.Sose néztem bele a telefonjába,de ma hajnalba mivel elment a haverjaival kicsit szórakozni,amit egyrészt megértek mert állandóan dolgozik és évente vagy 3 alkalom van ilyen tehát nem gyakori.Másrészt meg kicsit nem örültem mert bármikor beindulhat a szülés és akkor mit csinálok.Na a lényeg,hogy mikor hazaért borzasztó rossz gondolatok támadtak bennem,nem tudom megmagyarázni,ezt csak ugy éreztem és megnéztem a telefonját. Majdnem hanyat vágodtam az sms-ek láttán. Egy koleganője száma volt,ami nekem is megvan igy könnyen beazonositottam,de egy férfi néven volt neki elmentve,gondolom ha hivja és én véletlenül látom ne legyen feltünő.Gondolom én mert más logikus válasz nincs rá."Hiányzik a csöpp kis szád picim" és hasonló mondatok. Mivel k.o volt nem tudtam vele beszélni. Azóta fent vagyok nem birok aludni.Egy világ omlott össze bennem,minden ami eddig gyönyör volt,egy pillanat alatt elhessent. Szüleim nincsenek,meg rokonok sem,van 2 barátnőm akinek elmondhatom de semmi több,segitdéget nem várhatok. Legszivesebben összecsomagolnék és elmennék a lányokkal,de nincs hova és félek mivel ezt tudja ki is használja,de ugy élni mellette,hogy csak azért mert nincs hova nem akarok.Kiváncsi vagyok mit mond majd,bár ezt kimagyarázni nem lehet,csak elöttem van,hogy mindjárt szülök és most ment tönkre az életem. Nem tudom mit véthettem mert az a tipusu nő vagyok aki mindent megtesz a családjáért,nagyon sok mindent nézek el a páromnak szó nélkül amit más nő nem tenne,most ne rosszra gondoljatok hanem az életformáját,hogy szinte sosincs itthon,de ha kell én éjjel elé rakom a meleg ételt stb..Ő sose panaszkodott,hogy valami nincs rendjén. Tehát nem értem,de most már nem tudok bizni benne. Vagy ez férfi betegdég és mi nők kezeljük ilyen furán a valóságot? Az igaz,hogy amit az ember nem tud nem fáj,de ha nem tudom kitudja mióta és meddig lenne ez igy.zt hiszem én éltem álomvilágba,és most felébredtem.Ne haragudjatok,hogy leirtam de most egy picit könnyebb lett,bár a neheze most kezdődik csak.