Az miért van, hogy hülyének érzem magam, ha a babámhoz beszélek?

Én is hülyén érzem magam, pedig egy ideje már próbálkozom. Most vagyok a 24. hétben, sokat mocorog, inkább énekelni szoktam neki, meg magamban beszélek inkább hozzá, mikor nagyon rugdos, hogy picit nyugi legyen, legalább ameddig elalszom:D Tudom, hogy jó neki, ha hallja a hangom, állítólag fel is fogja majd ismerni azokét, akikét a terhesség egy bizonyos hetétől rendszeresen hall, de nekem nagyon fura hangosan beszélni hozzá, én főleg énekelni szoktam, de azt amúgyis szeretek.

Egyik fiamhoz sem beszéltem amíg a pocakomban voltak :) Ettől még nem leszel rossz anya. Majd ha megszületik, onnantól érdemes hozzá beszélni. Csalóka, mert sokáig olyan mintha egy kukkot se értenének, de nagyon huncutak ám a babák, pár hónaposan már szinte mindent megértenek. Én rengeteget beszéltem (beszélek) hozzájuk, és mindkettő nagyon korán kezdett beszélni. Vicces helyzetbe akkor is lehet kerülni amikor már nem terhes az ember (persze lehet hogy csak velem fordult eddig elő...), megszoktam hogy dumálok dumálok, bármerre megyek, mindent kommentálni kell, nehogy unatkozzon a baba. Egyszer sikerült akkor is kommentálnom mindent amikor egyedül mentem a tömött boltba. Szépen elbeszélgettem magammal hogy milyen joghurtot vegyek, és csak akkor esett le a tantusz amikor meredtem bámult valaki :)

7-es, konkrétan nem azt írtam hogy a gyereknek beszéljünk, hanem hogy szereti az anya hangját hallani ha énekel pl. teregetés közben.