Az miért van, hogy hülyének érzem magam, ha a babámhoz beszélek?
17 hetes vagyok, a nemét még nem tudjuk, de már mocorog a kis pöttöm :)
Mégis hülyének érzem magam, hogy a hasamhoz beszélgessek.
Nem érzek kènyszert, hogy beszéljek hozzá, csak ha majd megszületik.
Akkor emiatt rossz anya lennék?!
Dehogy is.
Én sem beszéltem a hasamban lévő magzatomhoz.
Max a végén, amikor nagyon kényelmetlen pózt vett föl, hogy menjen arrébb, mert fáj...
Nem ezen múlik a "jó anyaság".
Csak olvastam, hogy valaki mindent elmond neki.
Hogy most elmegyünk boltba, most megyek tusolni, most lefekszem, számomra ez olyan, mintha az illető megőrült volna... :)
2-es vagyok. Attól függetlenül, hogy nem beszéltem a magzatomhoz, egész nap hallotta a hangom, mert amúgy imádok beszélni...
Szóval 6.os nem kell feltétlenül a gyerekhez beszélni (ha ez kényelmetlen az anyának), hogy hallja a hangját...
Én se nagyon szoktam, nekem is furcsa. Most már talán kicsit gyakrabban szólok hozzá, mint korábban. De nem közvetítek, hogy most akkor kiteregetünk, elegyünk a boltba. :))))))
28+4 hkm
Én se beszélek hozzá...max én is ennyit, hogy ha beletérdel a bordámba, hogy "au ez fáj, ilyet ne csinálj" vagy ilyesmi... :) Kényszerből meg nem kell hozzá beszélni, ha nem áll a szádra.
34 hkm
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!