Első 'gyerekesekhez' szól a kérdés inkább. Ti is izgultok, hogy milyen lesz a baba?

Nekem egyedül az volt félelmem, hogy ne egy erősen introvertált, félős gyerek legyen belőle, mert az ilyen típust nehezen tudtam volna kezelni.

Szerencsére kifejezetten vagány, ismerkedős lett, úgyhogy ezt megúsztam.

Megvédeni nem kell, hanem fokozatosan megtanítani neki dolgokat és ugyanilyen fokozatosan felelősségi körökkel felruházni és döntési lehetőségeket biztosítani. Kamaszkorra így várhatóan kialakul benne az a kompetencia, hogy képes lesz mérlegelni egy szituációt és ha hibázik is, tanul a hibájából.

A világtól nem megvédeni kell, hanem segíteni abban, hogy megtalálja a helyét benne.

Nekem 2,5 éves a kislányom (novemberben jön a hugica). Érdekes, hogy az elsőnél nem izgultam annyira, milyen lesz, mert magától értetődőnek tűnt, hogy nekem csak gyönyörű, okos , tökéletes gyerekem lehet :-D

De most eléggé izgulok, hogy a kicsi is olyan "jól sikerült" kislány legyen, mint a nagyobbik. Mert számos esetben láttam, hogy a lánytestvérek közül az egyik kicsit csúnyácskább mint a testvére, és az olyan igazságtalan...

Persze igazából az a fő, hogy egészséges legyen!