Nem segít semmiben a párom. Házimunka, főzés?

Hát figyelj nehéz ügy, az én párom is nehezen veszi ezeket, ő se csinált aztán soha semmit, ehhez volt hozzászokva, otthonról ezt tanulta ezt látta...

Most terhességem 3. hónapjára sikerült elérnem hogy bevásároljon egyedül, egyszer egyszer berakja a mosnivalót, elmosogat ritkán. befizeti a csekkeket.

De eddig halálosan meg volt sértődve hogy neki rohangálnia kell mindenhova, én meg mondtam neki hogy eddig én ugyanezt csináltam...nehéz volt megküzdeni, legalább ezeket megcsinálja.

na jó persze a főzés az nem, most vérzés miatt nem nagyon csinálhatok semmit, ezért menüt rendelek házhoz, hétvégén meg anyósomtól anyukámtól hoz főtt kaját ami elég pár napig.

Én egyszer rákérdeztem tőle hogy akarod e te is ezt a gyereket, azt mondta igen, na mondom akkor te is én is kellettünk hogy összehozzuk így most muszáj segítenie szedje össze magát.

na azóta kicsit jobb a helyzet. próbálj meg rá hatni, ne veszekedéssel hanem próbáld meg rávezetni hogy ez most fontos.

nem mondom hogy tisztaság van itthon de

Undorító egy férfi tulajdonság... Emberesen bevallom, én se segítettem anyáméknak soha a házimunkába míg otthon laktam, ha a szobámat ki kellett takarítani már minden bajom volt... Aztán elköltöztem és volt hajaj meg ihajcsuhaj.. Az EGYEDÜL élés megtanítja az embert mindenre, én is úgy főzök mosok takarítok mint a kisangyal, mert nem vagyok hajlandó se péksüteményen meg gyorskaján élni, sem pedig retekben... Nyilván nem tiptop mindig a lakás, de amennyi erőm van még munka után, azt a házimunkába ki is merítem.. Amíg a férfiak helyett ezt egyetlen egyszer bárki is megcsinálja helyettük, onnantól veszett ügy a pasi, én is most ezen megyek keresztül, de bele is fáradtam a pótanyuka szerepbe.. És erről igen is az anyák tehetnek, akik annyira nagyon odavannak a pici fiukért, hogy a seggüket is kinyalják. Csak heló ébresztő, ez a 21. század, ahol a pasi nem keresi meg egymaga 3 ember bérét, hogy a leányzó otthon tudjon maradni a házimunkát elvégezni és gyerekeket nevelni békességben, estére 7 fogásos vacsorával várva a munkából hazatérő férjet... Elegem van az anyámasszonykatonája palikból, akiknek térden állva kell könyörögni hogy egy nyamvadt tálcát a helyükre tegyenek és az is derogál nekik, csak köpködnek. Borzalmas...

26/L

Utolsó, egyet kell veled értsek.

Ez most rossz lesz, amit mondok, de én is ilyen voltam. Az a tipikus egyke lány, akinek meg se kellett mozdulnia. Aztán összekerültem egy fiúval, akinél egyre többször ottmaradtam.

Az anyja elég sokat volt külföldön, így hirtelen rám szakadt a házimunka.

Az egészben nem ez volt a meglepő, mert viszonylag hamar megtanultam főzni, mosni, takarítani. Nem vallom magam egy mesterszakácsnak, de már mindent meg tudok csinálni.

De sajnos jött a hátulütője. A picike fia semmit sem csinált a saját házában. De tényleg semmit! A dolgok odáig fajultak, hogy nő létemre én rakok kint a tűzre, nem egyszer nekem kellett vágni a füvet, a polcot én rakjam fel, míg ő kockul a gépen.

Ezt egyszerűen nem értem a "férfiakban". Könyörgöm, a saját házában miért a nő legyen a cseléd? Legalább azt a nyomorult szöget üsse a falba, vagy a koszos zokniját vigye ki maga után.

Néha komolyan elgondolkodom ezek miatt, hogy nekem tulajdonképpen nincs is szükségem férfira, mert minek? Nem akarom magam mellé egy nagyra nőtt gyereket. Ha már ígyis-úgyis egyedül kell csinálnom, akkor egyszerűbb csak magam után rendet rakni, nem hogy még két ember mocskát takarítani nap mint nap.

Ha egy férfi szeretne megtartani egy nőt, még véletlenül sem az a legjobb módszer, hogy a végletekig kihasználja és mindent ráhagy.