Párom szerint nem kell a kicsinek mellettünk aludnia az első hetekben sem! Igaza van?

Mi is úgy oldottuk meg hogy van egy szobánk külön, van a babának is egy külön szoba, és ott is van egy kétszemélyes ágy. Eleinte majd vele alszunk egy szobában pár hónapig és ha már úgy gondoljuk hogy tud egyedül is aludni mi átvonulunk a szobánkba.:)

Meg azért is lesz így amit az utolsó hozzászóló írt, én se várom el a férjemtől hogy éjjel legyen talpon mellettünk, meg a munkájában is helyt álljon mindenféle gond nélkül. Tehát ha ő fáradtabb lesz akkor majd átvonul a másik szobába én meg maradok a gyerekkel.

Nekünk 2 hetes a picuri és első naptól a szobájába alszik. A babaszoba közvetlenűl a háló mellett van így nem kell meszzire "szaladgálni" és a párom is ki tudja magát rendesen aludni, mert így nem keltjük fel, mintha ott lenne velünk és tud rendesen aludni. Hiszen ő a dolgozó ember most és neki korán kell kelnie. Ezt is vedd figyelembe. A mi légzésfigyelőnk pittyeg, ahogy lélegzik a kisfiúnk így hallom mikor veszi a levegőt és ez nyugtató.

Én is a külön szoba híve vagyok. Szóval gondold meg jól, hogy döntessz!!

Minden elismerésem minden anyukának, akik rettentő türelemmel és szeretettel alusznak együtt babuckájukkal. De: én el sem tudtam volna ezt képzelni. Olyan fáradt voltam a szülés után, hogy muszáj volt éjszakára a nővéreknél hagyni a babát, aztán amikor először aludt mellettem a "bevásárlókocsiban", akkor nem aludtam egész éjjel, annyira figyeltem mi van vele. Rájöttem, ha aludni is akarok egy picit, akkor külön kell lennem tőle. Annak semmi értelme hogy 24 órán keresztül egyfolytában fenn legyek, ezt kb. lehet bírni 1-2 hétig.

Mikor hazavittük, az első heteket átüvöltötte éjszaka, pedig amúgy nyugodt baba, de nem sokat aludt. Mi sem. Elejétől kezdve a szobájában altattuk, ringattuk, 3-an felváltva anyuval, akik épp nem voltak "szolgálatban", azok tudtak aludni a másik szobában pár órát. Meg sem próbálhattuk volna a szerelmetes együttalvást. Jó dolog nézni az újdonsült picit, gyönyörködni benne, de a harmadik átalvatlan hét után én összeomlottam szó szerint. A páromnak meg dolgoznia kell menni, tehát aludnia kell. Amúgy sincs értelme hogy ketten legyenek kialvatlanok. Felosztottuk a ringatást és fennmaradást.

Aztán a pici is megnyugodott, és kb. egy hónap múlva már átaludt 5 órát, nem kelt fel enni éjfél után. Furcsa volt ennyit aludni egyben! Utána is próbálkoztunk néha az együtt alvással, de nem jött be, nyugtalanul alszik, így én egyfolytában rá figyelek, és nem alszok. Szóval külön alszik, most már egész éjszaka, és nincs vele semmi gond. Mi is tudunk pihenni.

Ez babafüggő, döntsétek el ti, mitől nyugszik meg jobban. A mienk nem nyugodott meg a ringatástól sem, együtt aludni meg képtelenség vele. Viszont most 7 hónaposan már nagyon önálló, este letesszük, reggelig alszik.