Volt aki vacillált a császár és a sima szülés között? Mi szólt az egyik, és mi a másik ellen?

én nem vaciláltam, az orvosomra bíztam, aki azt mondta, nincs akadálya a természetes szülésnek, nem indokolt a császár. Ennek ellenére az lett, nem fért ki a baba.

Érvek a császár ellen:

- nagyon lassú, fájdalmas felépülés a természeteshez képest

- heg

- nem tudod azonnal szoptatni a babát (legalábbis nekem nem sikerült)

- két éjszakával tovább vagy a kórházban

- kimarad a szülés élménye.

- biztonságosabb a természetes szülés

- fájdalmas gerinc érzéstelenítés

- utána 8 óráig feküdni kell (legalább is nálunk)

- nem tudsz normálisan zuhanyozni napokig

Érvek mellette:

- nem fáj.

- nincs gátmetszés, vajjúdás

- nem torzul a baba feje

nekem ez alapján a természetes nyert..kár hogy pont a szebb része nem jött össze :)

Én nagyon gondolkoztam rajta, de a császártól az riasztott el, hogy éber állapotban műtenek - ezt pszichésen nem biztos, hogy bírtam volna. Ha opció lett volna az altatásos császár, akkor valószínűleg kijárom.

Végül harmadik lehetőség lett: vákuum, amúgy az egész szülés inkább disznóvágásra hasonlított, jobban jártam volna a császárral.

Így is hetekig mozgásképtelen voltam, és a végén altatásban raktak össze, mert a méhlepény fennmaradt és végigrepedt a hüvelyem. Úgyhogy technikailag a méhlepényt ugyanazzal a módszerrel lakoltatták ki, mint abortusznál.

Sőt, eleinte nem volt szabad a műtő, az idő szorított, bennem meg kaparásztak a küretkanállal érzéstelenítés nélkül. Ehhez képest a szülés egy kis csiklandozás volt.

Az elsőhöz hozzátenném: a szoptatás nincs összefüggésben a szülés módjával, a méhlepény leválasztása indítja meg a tejet. A kórházban ma már nem tartják benn tovább a császárosokat (két hete szültem császárral). Semmi fájdalmas nincs a gerincérzéstelenítésben. A fájdalmas az, amikor a nyolcórás fekvés után felkelsz - meg minden felkelés a következő 3-4 napban. A többi egyébként igaz. Az előnyökhöz hozzátenném, hogy a méhlepény megszüléséről sok rémtörténetet hallottam, én nem bántam, hogy az a császár miatt kimaradt.

Én is az orvosomra bíztam egyébként. Indított szülés volt, de nem akart lejönni a baba, nem tudott beforogni, a nyakán volt a köldökzsinór, úgyhogy nem rizikóztak a sima szülés erőltetésével, hanem megcsászároztak. Nem bánom, hogy így alakult. A felépülés egész gyors volt, a seb nagyon szépe gyógyul, alig látszik.

Miért, lehet olyat, hogy én választom ki?

Valahogy ilyenről nem tudok...Nem gondolnám, hogy ma Magyarországon egy kismama bárhol, bármelyik kórházban megteheti, hogy közli, hogy én most így vagy úgy fogok szülni.

Egyébként természetesen szerettem volna szülni, de sajnos császármetszés lett a vége.

És azért sajnos, mert lehet, hogy maga a szülés nem fájt, mert altatásban voltam, de amit az utána következő napokban éreztem, azt a fájdalmat, azt senkinek nem kívánom. Egy császármetszés hasi műtét, nagyobb a kockázat, hosszabb a felépülési idő, tovább tart a kórházi ottlét, míg a természetesen szült anyukák a látottak alapján 2-3 nappal a szülést követően szinte "szaladtak" már, én örültem, ha élek.

Szóval inkább azt a pár nyomást kibírtam volna nagy fájdalmakkal, minthogy császárral szüljek, de sajnos nem volt választásom, sürgősségi császárom volt az utolsó pillanatban.

Nem tudom, hogy lehet e választani, nekem nem volt lehetőségem, programozott császár volt, de! Szeretném több ponton cáfolni az első válaszolót (ne értsd félre, nem kötekedni akarok) csupán az én tapasztalataim egyáltalán nem ilyenek:

- nagyon lassú, fájdalmas felépülés a természeteshez képest --> kedden született a fiam, pénteken úgy jöttem haza, mint ha mi sem történt volna és ez úgy igaz, ahogy írom, egyáltalán nem volt fájdalmas és lassú felépülés, már a szülés napján pattogtam le az ágyról és rendeztem a kicsikénket ugyanúgy, mint mindenki más.

- heg --> a bugyitól nem látszik és ha ügyes az orvos (mint amilyen hála ég nekem volt), akkor annyira vékony és olyan szép egyenes, hogy csak az veszi észre, aki keresi...

- nem tudod azonnal szoptatni a babát (legalábbis nekem nem sikerült) --> bár azonnal valóban nem szoptathattam, de amíg őt mérték, addig engem rendbe raktak és ahogy kitoltak, azonnal hozta hozzám a férjem. Akkor rövid ideig volt velem a picikénk, de 6 óra múlva megkaptam, és onnantól végig együtt voltunk, kb egész nap cicizett.

- két éjszakával tovább vagy a kórházban --> mi ugyanakkor jöttünk ki, mint a szobatársaim, akikkel egyszerre születtek a kicsik... (kedd reggel menünk, péntek reggel jöttünk haza)

- kimarad a szülés élménye --> ezt nem érzem, ugyanis a férjem bent volt, fogta a kezemet, ugyanúgy mondta a nővérke, hogy ott a lába, jajj de nagy, jajj de hajas, stb és ugyanúgy katarzis volt az élmény, amikor felsírt. Sírt Ő is, sírt a Férjem is, sírt a rokonság a folyosón és sírtam én is :)

- biztonságosabb a természetes szülés --> nem hiszem, komplikáció felléphet itt is, ott is.

- fájdalmas gerinc érzéstelenítés --> nekem annyira se lehetett érezni, mint egy szúnyogcsípést, inkább utána volt furcsa, hogy a lábam rongy volt :)

- utána 8 óráig feküdni kell (legalább is nálunk) --> mint írtam, nekem 6 órát kellett.

- nem tudsz normálisan zuhanyozni napokig --> ez nekem is így volt, mert próbáltam elkerülni, hogy víz érje a sebet.

Ezt mind nem azért írtam le, hogy ha van lehetőséged, akkor válaszd a császárt a természetes szülés helyett, hanem azért, hogy akinek esetleg császárra kerül a sor, az lásson ilyen példát is.

Az, hogy kinek mennyire fáj, mennyire viseli meg, függ az orvostól, a kismamától és számos körülménytől.

Nekem nagyon jó orvosom volt, állami, de jó kórházban szültem, és nekem a császár ugyanolyan szép emlék, mint aki természetesen szült.

(és még egyszer mondom, nálunk nem volt lehetőség természetes szülésre, ezt tudtam már gyerekként is, lehet azért is lett ilyen szép emlék, mert én mindig erre készültem...)

Alapból azért nem úgy működik, hogy valaki eldönti, miként szeretne szülni (persze van olyan orvos és van az a pénz, amiért indokolatlanul megcsászároznak).

Nálam a természetes útján megindult a folyamat, vajúdtam kb. 10 órát, azonban a kitolási résznél sajnos "megállt" a dolog (a rövid köldökzsinór nem engedte tovább jönni a babát), így vittek császározni. Mivel még fájásokkal raktak át a műtőasztalra, különösebben nem izgatott az érzéstelenítő beadása.

A műtét után már az őrzőben cicire tették a babát, majd 12 óra fekvés következett. Szar volt másnap felkelni (meg persze még 1-2 hétig) és deréktól lefelé leharcoltnak éreztem magam, de összességében hamar felépültem. Óvatosan zuhanyoztam, hogy a sebet ne érje víz, illetve kevésbé voltam fürge, de a babát - az első perctől, ahogy az őrzőből átvittek az újszülött osztályra - gond nélkül elláttam, szoptattam (először előtejjel, majd 3 nappal később beindult rendesen). Nálunk egyébként 1 nappal hosszabb a császárosok kórházi tartózkodási ideje.

Hazatérés után 2-3 nappal vittem sétálni a gyerkőcöt, pár nappal később pedig már ebéddel fogadtam a vendégeket. :)

A vágás helye nem feltűnő, ráadásul annyira lent van, hogy a bugyi gond nélkül takarja.