Hogy vejem ki a gyerektémát a fejemből?

Szerintem a legfontosabb alap a jó párkapcsolat lenne. Ismerek olyat, aki 17 évesen szült a férjének, aztán még kettőt, ez volt 25 éve, és azóta is szeretetben élnek. Itt megvolt az alap, amire lehetett építeni. Nem az életkoroddal van a gond, hanem azzal, hogy írtad, nem stabil a kettőtök helyzete. Az iskolát be lehet fejezni levelezőn, munkatapasztalatot tudsz szerezni később is, ezekkel nem lenne gond, de egyedül vagy egy rossz kapcsolatban gyereket felnevelni nagyon nehéz.

Csak abba gondolj bele, hogy a nem stabil kapcsolatotokból ha kilép a párod, mert unja, nem szeret, talált mást, vagy akármi, hogy fogsz megélni 18-20 évesen egy kicsi gyerekkel? Neked semmi bevételed, csak a kemény 25 ezer gyes, meg 12-13 ezer családi pótlék. Miből élnétek? Simán találhatod magad ilyen helyzetben, mivel írod is, hogy nem stabil a kapcsolat. Így ezt nem szabad vállalni, saját magadat is borzasztó helyzetbe hozhatod, de ami rosszabb, a gyerekedet is, aki nem tehet semmiről. Végezd el a sulit, menj el óvónőképzőbe, dolgozz 1-2 évet, és utána szülj, stabil kapcsolatba. Még így is elég fiatalon, 22-23 éves korodra lehet gyereked, csak épp sokkal stabilabb háttérrel.

körülbelül annyi idős voltam mint te, mikor majdnem megvesztem egy gyerekért. Volt egy jónak TŰNŐ friss kapcsolatom, és egyszer azt hittem, véletlenül terhes lettem. Nagyon reméltem, hogy besikerült egy baba. De mégsem voltam az. Az akkori barátommal szakítottunk, találkoztam valaki mással, akivel ezerszer jobban kijövünk. Persze ehhez át kellett hidalnunk egy hullámvölgyet és fel kellett nőnöm az egészhez. Most van egy csodaszép kislányom, akit terveztünk, nameg egy diplomám és diplomás gyedem, ami mégis több mint a semmi. És még mindig csak 23 vagyok :)

Egyszer én is azt hittem, hogy terhes vagyok. Sírni akartam mikor Megjött a menzeszem. Bíztam benne hogy megis van baba de normális menzi volt szóval tudtam hogy nem. Két hónapra rá szakítottunk és Örülök hogy nem lett baba. Akkor voltam 20 éves. Nem sokkal rá találtam valakit akivel össze is hazasodtunk és első babankat várjuk, 25 éves vagyok. Néha belegondolok hogy ha akkor mégis terhes vagyok teljesen máshogy alakul az életem. Nem kezdek el dolgozni, nem ismerem meg a párom stb..

Én is akartam gyereket már nagyon, idősebb is voltam, de olyan férfitől lett gyerekem, aki érzem nem az igazi. A gyereket imádja, és emiatt vagyunk nagyjából együtt, mert nem tudna a lánya nélkül élni. Veszekszünk, és vívódunk nap mint nap. Anyagilag is gondok vannak, pedig én jól kerestem mindig, de Ő nem és a gyerekkel otthon maradtam. Persze imádjuk a gyereket, de ennyi ami összetart minket. Irigykedve nézem amikor boldog párokat látok, hogy nálunk csak álszent az egész. Van diplomám kettő is lesz, mert tanultam a gyerek mellett is, de akkor sem vagyok boldog pedig van gyerekem, akit imádok. Hát, ezért nem érdemes szülni nem stabil párkapcsolatba....

Nem gondolsz a gyerekre,vagy védekeztek. Sajnálom a vetélést nagyon.Példa értékű,hogy a baba apja kitart melletted,és veled maradt. sok sikert terveidhez