Ti elmondanátok a gyermeketeknek hogy nem a vérszerinti Apukája nevelte fel?

Nem, nem mondanám el semmiféleképpen. Az az apa, aki felneveli, aki ott van, ha beteg, aki átsegíti őt a nehézségeken. Tehát a férjed az apa.

És megmondom őszintén, hogy ellenszenves a viselkedésed így látatlanban, mert amit írtak sokan, hogy a férjed nagyon konkrétan kérte, hogy ne mondd el senkinek, akár a szégyen miatt, akár azért, mert ki tudja mit szólnak a rokonok és még így se hat meg a dolog, valami homályos, meg foghatatlan ok miatt szét akarod törni a családot. Meséld el kérlek, mit is nyerne a szerencsétlen férjed és gyereked a te őszinteségi rohamoddal?

Én biztosan elmondanám neki, amikor nagyobb. Valamikor 8-10 éves kora körül, amikor már érti. (Azért írom ezt, mert ennyi idős a legnagyobb gyerekem, és most kezd érdeklődni a szexualitással kapcsolatos dolgok iránt is, és már sok mindent megért).

És nem fog hasonlítani a férjedre. Ez nem tudom mennyire lesz feltűnő, de szemet szúrhat majd, akár másoknak is, erre is készüljetek fel valahogyan, mert rosszul üthet ki, ha valaki, mivel fogalma nincs beviccelődik a postással...

Ha ilyen helyzetben lennék, akkor mivel a férjem az életem párja, a társam, a gyermekem apja sperma ide vagy ida, biztosan nem aláznám meg azzal, hogy kitálalok. Ha ő megkért (nyilván bántja, szégyelli) akkor tiszteletben tartanám a kérését, és még csak neki, kettesben sem hoznám fel a dolgot, elég neki ezt magában is elfogadnia, gondolom nem hiányzik neki, hogy újra feltépődjenek a sebek (mert gondolom volt vívódás, amikor spermadonorra kényszerültetek).

Ha meg elmondod a gyereknek, abból neki mi haszna lenne?

Szerintem csak benne is kárt okoznál.

Ez nagyon nehéz dolog, kívülálló soha nem fog tudni erre válaszolni. Próbálom beleképzelni magam, azt hiszem nem mondanám el, a férjemre való tekintettel. De őrlődnék, mint te. Szerintem nem hazudsz neki, nem örökbefogadott, az hogy biológiailag nem a férjedé, semmin nem változtat. Próbáld meg a férjed helyébe képzelni magad.

Ha nem tudod magadban lerendezni, menj el pszichologushoz, de jó szakemberhez. Ne fojtsd magadba, meg fogja mérgezni a mindennapjaitokat. Szerintem csak máshogy kell látnod ezt az egészet, nem úgy mint egy hazugság.

Nagyon nehéz helyzetben lehetsz, de a férjemre való tekintettel én se mondanám el. Szerintem így is elég neki feldolgozni, hogy nem lehet saját gyereke, ha kitudódna lehet, hogy egy életre elvesztené a bizalmát feléd.

Ha jó apja a picinek akkor próbálj meg túllépni ezen. Tudom, hogy nem könnyű.