Ti elmondanátok a gyermeketeknek hogy nem a vérszerinti Apukája nevelte fel?

Egyetértek veled.

Ráadásul olyan bagatell módon is kiderülhet, hogy a vércsoport öröklődésről tanulnak az iskolában és mondjuk példaként a szülők vércsoportját megkérdezi a tanár. Aztán kiderül, hogy biológiai lehetetlenség, hogy ő kettőtök gyereke legyen.

Ha kamaszkorban derül ki, ott végleges törést is jelenthet a szülő-gyerek kapcsolatban.

De legyen egészségügyi gond, amikor kiderül, hogy az apa nem alkalmas donornak, mivel nincs biológiai kapcsolat.

Legkésőbb óvodás, kisiskolás korban, amikor amúgy is felmerülnek a "hogyan lesz a kisbaba" kérdések, aktuális helyzetre reagálva elmondanám. Az apjához való ragaszkodás nem ezen fog megbukni, hanem egy esetleges későbbi "de hát ti idáig átvertetek engem" kérdésen.

Vagy még egy példa: felnő, gyereket szeretne a partnerével. Valamilyen genetikai hibát szűretnek és nagyszülőkig (te és a férjed) visszamenőleg be kell diktálni a genetikai hajlamot betegségekre.

ez azért nem az az eset, hogy mástól lettél terhes és valahol él a nagy világban az apukája akit akár meg is kereshet. én ebben az esetben nem mondanám el, mégpedig azért, mert a szívemben a páromat érezném az igazi apának.

de ha úgy döntötök, hogy elmondjátok, akkor a kezdetektől, a hogyan lettem mesébe kell beletenni, hogy segítettek apának... :) így nem fogja sokként érni hanem természetes lesz neki ha mondjuk a vércsoportnál gikszert fedez fel