Mikor éreztétek a párotokon, hogy megérett az apaságra?

Nem veszed észre, hogy csak te kötsz kompromisszumokat? Csendben maradsz, lapítasz egy évig, stb?

Te tényleg, meggyőződéssel hiszel benne, hogy "ha majd én jó kislányként viselkedem, akkor ő hipp-hopp gyökeresen megváltozik és KIÉRDEMLEM az eljegyzést"? Nem érzed az ordító ellentmondást az egész szituációban?

Sajnálom a helyzetedet, de tényleg azt látom a válaszaidból, hogy hiába azt írod, hogy megértetted, amit segítségül írtak, de mégse úgy néz ki.

Nem azért kell elvenni a másikat feleségül, mert 1 évig nem veszekedik, hanem mert szereted, tudsz élni a hibáival és biztos vagy benne, hogy vele akarod leélni az életed és ez boldoggá fog tenni.

Az nem megoldás, hogy te 1 évig "jó" leszel, mindenben a kedve szerint cselekszel, rábólint a gyerekre esetleg (bár kétlem) és utána megint megy a "hiszti". Ebből garantáltan mindenki rosszul jönne ki.

Egy gyerek érkezése egy egészséges kapcsolatban is megterheli a kapcsolatot, nemhogy egy instabilban.

Én is azt látom abból amit írtál, hogy sajnos megint feltételek állít, hogy majd ha kibővítitek a házat stb... Vedd észre, hogy örökké ezt csinálja, mindig egy közepesen távoli feltételt állít és semmi sem fog változni soha.

Én biztosan szörnyen érezném magam, ha a párom nem akarna elvenni most még, de majd egyszer ha nem leszek hisztis akkor igen... Ez nem elfogadó kapcsolat, halálra van ítélve. Nagyon sajnálom.

Hát, sajnos gyakori eset, hogy ha szorul a hurok, akkor átmenetileg átvált ez a típus tündibündibe, ígérget.

De ezzel csak a reményt táplálja. Konkrétumot továbbra se látok, csak te vagy ismét lecsitítva.

A "jobb a békesség" kifejezés arra van, amikor valaki pampog a wc deszka meg a fogkrém miatt. Nem arra, amikor a saját, jogos igényeit fogalmazza meg. Aránytévesztésben vagy.

Te egyszerűen behódolsz és megalázkodsz. Tessék megkeresni a gerincedet, mert magad alatt vágod a fát így.

"De néha nem jobb a békesség? Talán többet elérek vele, mint a háborgással."

Az elmúlt 7 évben mit értél el vele?