Mikor éreztétek a párotokon, hogy megérett az apaságra?

Nálunk sem egy gyerekpárti a férjem. Én már nagyon régóta akartam, de mindig volt valami kifogása. Aztán amikor egyszer kicsúszott a száján, hogy na jó, akkor jöhet a baba, azonnal le is tettem a gyógyszert. Elsőre összejött a baba. Ő elfogadta, hogy apa lesz, de nem élte bele magát. Tette, ami a "dolga", elkísért terhesgondozásra, bent volt szülésnél, de még akkor sem lett az az igazi apa. Az első fél évben kb csak nyűgnek érezte a fiunkat, utána kezdett változni a helyzet.

Most 2 éves a fiunk, és imádják egymást.

Lassú folyamat volt, míg igazi boldog család lettünk, voltak nehézségek, de most már minden rendben.

Szerintem beszélj vele felnőtt módjára, hogy ő hogy képzeli el a jövőt.

Semmiképpen ne állj elé úgy, hogy terhes vagy, ennek a kettőtök döntésének kell lennie.

1# vagyok.

Ne várj rá, hogy majd ő szóba hozza. Nem fogja. Férjem is ez a típus. Addig mondogattam neki, míg "belement". Mi 6 éve éltünk együtt, mikor rábólintott. Ha egyáltalán nem akar, akkor azt úgyis kerek perec megmondja.

Mi alig voltunk együtt pár hónapja, mikor kijelentette, hogy jövőre gyereket akar.

Igaz, 2 év után lett, mert azért én is AKARNI szerettem volna.. És most meg amennyire szereti is a fiamat, nem tud vele úgy bánni, ahogy kéne, pontosabban nem tudja hogyan kell foglalkozni vele és mivel sokat dolgozik, fáradt és este már nincs "idege" hozzá. Úgyhogy.. fene tudja, hogy a jó!

Az a baj, hogy az, hogy ki milyen apa (és anya) lesz, az csak utólag derül ki.

Az én férjem mindig is akart gyereket, fél éve voltunk együtt, amikor egyszer egy buliban poénkodtunk azon, hogy milyen jó lenne, ha lenne gyerekünk. Egy hónap múlva már terhes voltam, pedig védekeztünk (persze lehettünk volna óvatosabbak is...). Örültünk mindketten, de a férjem szeretett bulizni, inni, kocsmázni. Amikor megszületett a gyerek, még akkor is eljárt itthonról gyakran, sokat veszekedtünk, de aztán magától is rájött, hogy ez így nem jó, és azóta nem jár el sehova, csak nagyon ritkán, ha valami alkalom van. Szóval ő egy külső szemlélőnek úgy tűnhetett, mint aki szereti a gyerekét, de soha nem fog vele rendesen foglalkozni. Aztán nem így lett. :)

Vannak ismerőseink, ahol a férj pedig mindig rendes volt, aztán ahogy megszületett a gyerek, akkor jött rá a mehetnék...

Szerintem lényeg, hogy próbálj vele beszélgetni, csak finoman, nem számonkérően. Lehet, hogy tényleg az anyagiak zavarják, azt is elmondhatod neki, hogy mik a támogatások, és mi mennyibe kerül. Esetleg kérdezd meg, mitől fél a gyerekkel kapcsolatban. A sírások, hisztik, pelenkázás...? És megbeszélhetitek, hogy arra mi a megoldás.