Mikor éreztétek a párotokon, hogy megérett az apaságra?

bocs, nem olvasom vissza az eddigieket.

Csak annyit tennék hozzá, hogy én 27 voltam tavaly az első babám születésekor, párom meg 33.

10 éve voltunk akkor már együtt. Ebből 8 évet együtt is éltünk. Beszélgettünk időnként a babáról, tőlem persze bármikor jöhetett volna, mert végig volt saját lakás, de azért mindketten úgy gondoltuk legyen meg a kertes ház előbb.

Szóval én évekig fel sem hoztam a témát, nem akartam zaklatni, féltem a reakciójától, hogy még korai ő még élne stb. Azt hittem, azért is úgy kell majd könyörögni hogy vegyen el. Már forraltam a kis tervemet, hogyan mondjam neki, vessem fel a házasságot, amikor egyszer csak egy szép, arra alkalmas napon vacsi közben megkérte a kezem. Magától, egyáltalán nem kellett unszolni. Felnőtt, megérett, döntött.

Egy éven belül el is vett - persze én szerveztem a lagzit, ha ráhagyom még menyasszony volnék :)

Rá egy évvel meglett a ház, a költözés, és én kérdezgettem mikor lesz baba. azt mondta, legyen meg az egy év munkaviszonyom (épp munkanélküli voltam).

Na mondom, ez is csak halogató trükk mert amúgy meg volt ami kell a GYedhez, csak nem folyamatos munkaviszony.

Még le sem dolgoztam az egy évet, amikor ő maga mondta, hogy most akkor mi lenne ha nem húzna gumit :)

igaz, innen még 5 hónap mire összejött.

Csak azt akartam mondani, hogy egy férfi a legjobban azt utálja, ha ostorozzák, faggatják. Hagyd rá, finoman célozgass, ha úgy érzi megérett rá, úgyis eléd áll vele.

Se az ultimátum, sem az erőltetés nem vezet jóra. Finoman célozgass rá, de ne állítsd ultimátum elé hogy terhes vagy, mert úgyis kiderülne és mérges lenne, vagy megszakításra küldene és azon vesznétek össze, vagy épp vállalná muszájból a gyereket, abból van a legtöbb válás.

hát szerintem vagy tisztázzátok le konkrétan, akartok e gyereket, mert ha nem, akkor ne megszakítással védekezzetek, hanem biztosra, nehogy becsússzon, különben majd olvasgathatjuk itt a gyiken a "terhes vagyok, de a párom elakarja vetetni, mit tegyek" típusú kérdést.

Bocs, nem akarok nyers lenni, de állj a sarkadra, mert egy abortusszal tönkre teheted az életed.

Mi társkeresőn ismerkedtünk meg, 4 éve. Az első levelében leírta, hogy mik a tervei az életben, hogy szeretne valakihez tartozni, békés, szerető családot alapítani. Szóval, amióta ismerem, tudom, hogy a kettőnk közös létének ez a célja. A férjem 33 éves, (én 26)szerintem egy férfinek ilyen korban már illene állást foglalnia, főleg ennyi év járás után.

Neked kell eldönteni, hogy meddig vagy hajlandó várni...nekem 2-3 év is sok lenne a céltalan járásból, valaki, pedig 10 év után kezdi érezni a vágyat az elköteleződésre. Ezt nektek kell érezni, tisztázni. Ha neked ez nem felel meg, akkor lépj határozottan. Egy életed van!!

sok sikert!

Ne legyen igazam, de azt látom, hogy újabb időnyerésre játszik.

Egy év veszekedés nélkül (bocs, de hülye vagy, hogy egy ilyen lehetetlen feltételbe egyáltalán belemész), most hozzáépítés. Aztán autó lesz, aztán hopp nem volt meg az egy év, aztán megint valami. Te meg ott állsz majd a harmincas éveid végén, rádöbbenve, hogy túl sok "még csak azt várjuk meg, hogy..." volt és semmi sem történt.

Nézd, a férjemmel a válása után jöttem össze. Fiatalon házasodott becsúszott gyerek miatt. Mivel nem meggyőződéses házasság volt, nem is jó szájízzel telt el, érthetően tele volt félelmekkel.

3-4 év együttjárás után kérdeztem, hogy gyerektémával hogy áll. Hát, ő nem akar többet, újra előről kezdeni a pelenkázást, stb. Mondtam, hogy befolyásolni nem szeretném, joga van bárhogy dönteni, de. Én egy darab gyereket szeretnék, mert nekem nincs. Ha ő teljesen biztos abban, hogy nem szeretne, akkor megértem, de ebben az esetben ne raboljuk egymás idejét.

Itt nincs kompromisszum, vagy egyetértünk, vagy nem.

Néhány hétre jegeltem a témát, hogy gondolkozzon rajta. Pár hét elteltével mondta, hogy átgondolta és benne van. Nem lehet, meg "majd akkor, HA". Onnantól nem védekeztünk, deklaráltan.

Most már egy éves a lányunk. De ha időhúzást, tologatást, elkenést láttam volna az egyértelmű állásfoglalás helyett, akkor biztos, hogy békésen, de elváltak volna útjaink. Így neki lett volna lehetősége olyan párt találni, aki már nem akar gyereket, nekem meg olyat, aki igen.

Téged évek óta ugyanabba a hintába ültet bele. Nem, nem ültet, te boldogan beleülsz magadtól. Hangzatos ígéretek, tényleges konkrétumok nélkül. Amint közeledik a határidő, valamit előránt a kalapból és újra időt nyert.

Te közben reménykedsz, mentségeket keresel neki és ülsz a hintában.

Egyszer próbáld meg nem a szavait, hanem a tetteit nézni.

Rém egyszerűen ki lehet ugrasztani a nyulat a bokorból: ha valóban komolyan gondolja, hogy csak a hozzáépítés kell a gyerekhez, akkor most házasodjatok össze. Semmi cécó, két tanúval a hivatalban, 30 nap múlva. Ha rábólint, akkor nem volt kifogás. Ha erre is "oké, csak még azt várjuk meg, hogy..." lesz a válasz, akkor egyre jobban leng az a hinta.