Kezdem bánni, h nem vetettem el, de már több mint három hónapos vagyok, ez őrület, hogy nyugodhatnék le?

Nem te vagy az véletlenül, aki már több kérdést is tett fel mostanában? Emlékszem a kérdéseidre.

Tudom, hogy nagy a felelősség rajtad. Csak annyit szeretnék mondani, hogy most van nálunk egy kutyus, aki már 8 éves, nem is a miénk, de ha belenézek a szemébe, mindig eszembe jut, hogy ha a gazdái „véletlenül” ittfelejtenék nálunk, akkor sem lennék képes kitenni az utcára, vagy menhelyre vinni, pedig nálunk is pár nap és jön a baba, a kutya pediig bent van a lakásban, és néha elég hisztis. Ismerem már a szuszogását, a horkolását, űgy bűjik, mint egy gyermek. Képtetelen lennék lemondani róla, pedig csak 2 hónapja van nálunk, és csak egy kutya. Azt akartam ebből kihozni, hogy ha nem vagy egoista, önző, embergyűlölő, azt a pici babát olyan hamar meg fogod szeretni, hogy el sem hinnéd, és annyira hamar beleszeretsz, hogy képtelen leszel lemondani róla. Erről szól az élet: felelősséggel tartozunk egymásért.

Szia!

Te vagy az aki nem szereti a baba apukajat?

Megis megtartottad?

Orulok neki:)!!!!!!!!

Figyelj,a hormonjaid most ezt a jatekot jatszak veled es valoszinu vegig "dilis" leszel,legalabb is en az voltam.

Egyik pillanatba sirtam masikba mar nevettem.

Hidd el h jol dontottel.

Hamarosan megmozdul a picid es akkor mar igazan erezni fogod h a tied.Vasarolgass neki.Kezdj el gondolkodni a neven.Foglalkozz a "temaval" sokat.

Es hidd el h hamarosan elmulik ez a rossz erzes.

Szep babavarast neked!

6 honapos kisfiu anyukaja