Nem tudom mit tegyek. Megtartsam vagy elvetessem?
19 éves vagyok és teherbe estem.Most 8 hetes. Ebben a hónapban érettségiztem, tehát ha megszülném a babát csak a minimális juttatásokat kapnám meg. A barátom mellettem van, dolgozik, viszont nem keres annyit, hogy egyből elköltözzünk egy albérletbe a babával ( ugyanis most a szüleimnél élünk )
Számolgattunk..és még úgy ahogy ki tudnánk fizetni a számlákat, a baba cuccokat de ételre nem lenne. Szüleim pedig azt hangoztatják, hogy ők nem mondják nekem/nekünk, hogy vetessük el, mert ez a mi dolgunk. De rátesznek 1-2 lapáttal, hogy mi ebbe bele fogunk pusztulni, rámehet az egész kapcsolatunk a barátommal és, hogy ha megtartjuk akkor kereshetünk albérletet(Tehát ők nem szólnak bele, de ha megtartom akkor mehetünk is el..azért ez nagyon rosszul esett). Viszont a barátom családja, a barátaim annyira jól fogadták a hírt és ők támogatnak. Nem anyagilag..de támogatnak. Félek az abortusztól is. Vegyes érzelmeim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. Félek.
@11
Kivételes eset lehetett. Nem kell olyan naivnak sem lenni, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezzük. Ha meg olyan problémája van a kérdezőnek, hogy csak megszakítással védekezhet allergia, vagy amiatt, hogy a gyógyszert nem bírja a szervezete, akkor legyen terve erre az eshetőségre is.
Én tényleg csak azt nem értem, hogy mi az, hogy a tinilányhoz odaköltözik egy srác boldogítani a családot. Nem házasok, nincs még gyerek, talán még csak nincsenek is olyan rég óta együtt, hát akkor hogy képzelik ezt? Hogyan juthatott ilyen eszükbe, és a szülők hogy bólinthattak rá?
Azért a kérdezőnek üzenem, hogy a kapcsolata a barátjával így is úgy is tönkremehet, sőt, valószínűleg nem is lesznek együtt örökké. Nekem meg sem fordult volna a fejemben ilyen fiatalon, egy tinédzserkori kapcsolatba gyereket vállalni, emiatt egyértelműen az abortuszra szavazok. Ebben ugyanis nem az érzelmek alapján kell dönteni, mint ahogy szex előtt sem, hogy összecuppanunk-e, vagy előbb veszünk egy doboz óvszert. Vagy talán úgy gondolja, könnyű az egyedülálló anyák élete?
Ráadásul eddig nem kaptunk semmi reakciót a lánytól. Szerintem ez kamu.
Egy olyan lánynak, akinek vegyes érzelmei vannak az abortusszal kapcsolatban, nem ez az útja. Ha kétségeid vannak, akkor ezek nyilván érzelmi-morális töltetűek, ezért felteszem, tudod, érzed, hogy egy új életről kell most döntened. Aki ráadásul a gyermeked.
Egy gyermek mindenképpen nagy változást hoz a szülei életébe az érkezésével. Egy időre el kell felejteni miatta a régi életünket, ám ahogy telnek a hetek, a hónapok, újra rendeződik minden.
A helyedben mindenképp vállalnám és szeretném őt, majd amilyen gyorsan csak lehetséges, úgy 1-1,5 éves korában, bölcsődébe adnám és a felszabaduló időmben dolgoznék, tanulnék. A babás otthon töltött időszakra anyósoméktól kérnék segítséget, amit ha kell, törlesztenék utána. Egy babával az elején még nincs sok kiadás: a gyes, az adókedvezmény, és a családi pótlék, ha ügyesek vagytok fedezi a többletszükségletet. Ezen felül kiegészítő támogatások is igényelhetőek a nehéz helyzetbe került szülői helyzetre hivatkozva.
Én szülőként el sem tudom képzelni, hogy a saját unokám elpusztításának az irányába nyomjam a gyerekemet, pláne, ha tudnám, hogy elvi aggályai vannak az abortusszal kapcsolatban.
Szerintem nagy levegő, aztán: hajrá!!!
Én megtartanám mindenféleképpen. A szülők is támogatnak, akkor? Nem csak a pénz számít, ebben főleg nem- milyen jó lesz fiatal anyukának lenni!
Szerintem megbirkóztok ezzel!
Az abortuszellenes ligának szívből ajánlom John Irwing: Árvák hercege c. regényét, sokat segíthet a látókör szélesítésében.
Bár a magam részéről épp várandós vagyok és épp kétszer annyi idős, mint a kérdező, bárhogyan dönt, nem tudnám elítélni érte, hiszen ez az ő élete, neki kell szembenézni mindkét eshetőség következményeivel.
Sosem volt abortuszom, esélyt sem adtam rá soha, és ha úgy alakult volna sem valószínű, hogy vállalkozom rá, mégsem tudok pálcát törni senki felett, aki emellett dönt, hiszen a legalapvetőbb emberi jog a saját testünk fölött rendelkezni.
Az édesanyám épp annyi idős volt, mint a kérdező, amikor én születtem, és bár szerelemgyerek vagyok, föl sem merült az abortusz, mert tervezték az esküvőt és volt állásuk. Ezzel együtt anyám részéről nem kevés lemondással járt a gyermekvállalás a nagy büdös semmire, szerencséje, hogy egy igen kiterjedt és még annál is segítőbb család vette körül, és apámmal a mai napig jó a házasságuk. De ha ezek a körülmények nincsenek, valószínűleg elég boldogtalan életem lett volna, holott egyáltalán nem tartozom az anyagias emberek közé, mégis azt gondolom, a gyerek igenis anyagi felelősséggel jár! Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az vagy nem ezen a világon él, vagy nagy ívben tojik a gyerek igényeire (és nem az okostelefonra meg a márkás ruhákra gondolok).
Kedves kérdező! Amiket ide leírtál nekünk, azt mind a szüleiddel kellene megbeszélni, mond el nekik, hogy te mit szeretnél, mit várnál tőlük, ők azok, akik ebben a kérdésben valódi segítséget nyújthatnak, mi viszont csak osztjuk itt az észt.
Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön meghozni a legjobb döntést!
"legalapvetőbb emberi jog a saját testünk fölött rendelkezni."
Nem!Aki abortuszra megy az nem a saját teste felett rendelkezik,hanem más élete felett,aki a testében van!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!