Szerintetek mit lehetne tenni? (Nagyon aggódom. )

Most járok a 8. terhességi hónapomban,már eléggé fáradt és aluszékony vagyok,de a kisbabám hál Istennek teljesen jól van,és növekszik,de ezzel együtt egyre jobban félek és aggódom is.Az orvosom azt mondta,hogy az első trimeszter után a harmadikban kell vigyázni nagyon,mert ebben a két periódusban a leggyakoribbak a vetélések és fertőzések.

Nekünk ugyan nincsen itthon háziállatunk,de az alattunk lakóknak (akik egyébként a párom rokonai)vannak. (egy emeletes ház felső szintjén lakunk mi,a rokonok alattunk,és közös a kapubejáró,és az előtte álló udvar is)Tehát az alsóknak van egy harci kutyájuk,akit egyébként nem neveltek támadásra,de leginkább szinte sehogy sem neveltek,és nagyon vadul nekimegy mindennek és mindenkinek,aki az útjába kerül.Rajtam már többször ejtett olyan sérüléseket,amelyek véreztek is,mert annyira felugrált rám,hogy nem tudtam a hasamat is védeni,meg a többi testrészemet is.Amikor ez már többedjére fordult elő,(igen,ők is látták,hogy mi történik,és nem tettek semmit)és mivel a pocakom már elég nagy,szóltam a rokonoknak,hogy azért ne engedjék már az elülső udvarra a kutyát,ha megnevelni nem tudják,mert nem szeretném,ha a kisbabámnak valami baja lenne.Mindezt teljesen normálisan,civilizáltan adtam a tudomásukra,egyáltalán senki ép eszű ember nem gondolta volna kívülről nézve sem,hogy én veszekedni akarok.Persze,a végeredmény az lett,hogy közölték,ők nem zárják be a kutyát (ilyet egyébként nem kértem tőlük,mert van elkerített,zárható kertünk,ami ráadásul sokkal nagyobb is),és hogy ez az ő házuk,és azt tesznek,amit akarnak.Közöltem velük,hogy egy társasházban nem tehetnek azt,amit akarnak,pláne,hogyha valakinek kockáztatják a testi épségét.Azóta nem állnak velem szóba,a páromra sem hallgatnak,és most azon gondolkodom,hogy mit tehetnénk ellenük.Szerintetek,ha jelzem a védőnőnek,hogy mi történt/történik nálunk,tudna tenni valamit az érdekünkben?