Hogy mondjam meg a szüleimnek hogy babát várok?

Szerintem a pároddal beszéljétek meg, hogy tényleg meg tudtok-e oldani minden adódó feladatot, rágjátok át a lehetséges negatív kérdéseket(hol fogtok lakni? miből fogtok megélni? mi lesz a főiskolával? ki lesz majd a segítségedre? ha úgy adódik,kibírjátok-e hosszú hónapokig egymás mellett szex nélkül, vagy nem a klasszikus megoldással?), mert ezek tényleg nem mellékes kérdések, és ha felkészületlenül ér titeket majd élesben egy ilyen kérdés, akár a kapcsolatotok is rámehet!

Azután együtt oda kell állni a leendő nagyszülők elé és tudva, hogy ÉLETETEK EGYIK LEGKOMOLYABB DÖNTÉSÉT HOZTÁTOK MEG, felnőtt módjára közölni kell velük az örömhírt.

Sok sikert! Kíváncsan várom a fejleményeket!

Csatlakozom az előttem írókhoz! Mondd el, utána könnyebb lesz! Én anyukámnak mondtam el nagyon nehezen, mert még egyetemre járok, nincs keresetem, csak a párom dolgozik, és ő régebben mindig azt hajtogatta, hogy először egyetem, aztán munka, aztán gyerek... Pedig én "már" 23 vagyok, mégis féltem, mit szólnak. Hidd el, ha 40 évesen közölsz egy ilyen hírt, akkor is gombóc lesz a torkodban, hogy hogyan fogadják, szóval ne félj, én szinte biztos vagyok benne, hogy örülni fognak!! Az én anyukám könnyes szemekkel borult a nyakamba, és azóta is minden nap megkérdezi, mi van velünk!

Ha esetleg nem fogadják pozitívan, akkor se kenődj el, mert a te gyereked! Felnőtt vagy, a Te döntésed, hogy akarsz-e gyereket, nem a szüleidé!! Ne engedj a lelki zsarolásnak (ha véletlenül lesz)!

Az első együttléttünkkor terhes lettem a páromtól. Nagyon zűrős helyzet volt, hiszen senki nem ismert senkit. Sem a szülőket nem ismertük, de még egymást sem. A döntés nagyon nehéz volt. A szüleimnek nem mertem elmondani. A testvéremet használtam fel erre a célra. Utána természetes volt a sértődés, hogy kihagytam a szüleimet.

Aztán elfogadták a helyzetet és a döntésemet is. Igaz, én 33-éves vagyok és van már egy 5-éves kislányom egy másik kapcsolatból.

A párom nincs túl jó viszonyban a szüleivel, így ők még most sem tudják. Pedig sokáig már nem tudom titkolni.

Csak drukkolni tudok, hogy a helyzet jól alakuljon!

20 hetes mami

Szia!

Én nagyon hasonló cipőben jártam, egy évvel fiatalabb koromban. Elég ciki volt, még szinte el sem múlt a családban az érzés, hogy hurrá engem fölvettek egyetemre, máris ott álltam egymagam a koleszban, hogy tejóég hogy mondjam meg a szüleimnek hogy gyerekem lesz.

Bennem föl sem merült, hogy elvetessem. Azt gondoltam, akkor is az én gyerekem bármi lesz én nem ölöm meg őt.

Végül nem mertem a szüleim elé állni. Írtam nekik egy hosszú érzelgős levelet és vártam a hatást (ami egyébként végül pozitív lett, természetesen). De ma már tudom, hogy ez menekülés volt a részemről. Nem voltam elég erős eléjük állni, mert tudtam abból mi lenne: előbb ordítozás, aztán bőgés.

Ha elég őszinte a viszonyod a szüleiddel, szerintem simán mondd el egy megfelelőnek ítélt pillanatban. De ha te sem vagy elég bátor, hát írj, mint én :)

Egy nagylány boldog anyukája

UI.: az egyetemeken általában sokat segítenek azoknak, akiknek már babájuk van! Fél-egyéves gyerekkel sokan tanulnak akár nappalin is.