Első gyereknél, friss anyukaként mi volt a legnagyobb megpróbáltatás, nehézség?

A nem alvás.

Nekem az volt a legdurvább, hogy 2-3 óránál többet nem aludhattam egyhuzamban. Iszonyú fáradt voltam, ingerlékeny, türelmetlen. Tiszta zombi voltam akkor.

Igen a 2. válaszoló nekem is leírta a gondolataimat.

Nem akkor eszel amikor megéhezel,nem akkor alszol amikor elálmosodsz,nem akkor mész el wc-re amikor akarsz.Ebbe elég nehéz volt bele rázódni.Megváltozik minden,persze ez így van jól :)

Nekem is a szoptatás! :-(

A kórházban csak annyit segítettek, hogy első alkalommal mellre tette nekem az egyik nővér a babát és mondta, hogy arra kell figyelni, hogy az egész bimbóudvaron legyen a szája, ne csak a mellbimbót kapja be. 3 óránként keltsem fel, tegyem mellre. Ennyi. A kórházi 3 nap alatt be se indult a tejem, gyerek folyton sírt, cukros vizen élt szegény. Aztán volt tejem de kevés, mindig kevés, bármit csináltam. A fiam meg nem tudott és nem is nagyon akart szopni. Legtöbbször csak szívogatta, cumizott a cicin, pár perc alatt bealudt, aztán 1 óra múlva felkelt sírva és kezdtük elölről. Ez ment egész nap. Sose lakott jól. Igaz, fájdalmas nem volt a szoptatás. Próbálkoztam persze mindennel, hasztalan. Borzasztó volt lelkileg. Nagyon hamar tápszeres lett a babám, emellett fejtem a ciciket, ha 20 ml jött csak, akkor annyit, és megkapta üvegből. Onnantól nyugalom lett.

A többi dolog nekem nem volt nehéz, csak ez a francos szoptatás-mizéria. Most várom a 2. babát és nagyon félek, nehogy megint ugyanez történjen majd. :-(

Nagyon kemény a 3 óránkénti etetés, pláne ha este is bizony óra pontosan betartja a gyerkőc :) elég strapás.

A szoptatás szintén.

az első hat, tíz hét...

fel fel ébredni éjjelente, szoptatni, és elhinni, hogy eleget eszik. kitalálni, miért sír, ringatni ...

annyira rettegtem mindentől, olyan kicsi és védtelen volt, és persze nem tudtam, mikor mi van vele.

aztán most már így utólag rájöttem, a legtöbb bajt az okozta, hogy mindenki tanácsát meg akartam fogadni, és egy csomó mindenki mást mondott, mint ahogy nekem volt jó.

ha lesz második, azt le se szedem a cicimről, nappal magamra kötöm, éjjel együtt alszom vele, és letojok mindenkit :):):)

/mikor első gyerekemmel rájöttem erre, akkor nyugodtam meg. semmi gondom nincs, azóta se. majd jön most a járás lassan, na, erre leszek kíváncsi.../

Nekem az első 6 hét volt nehéz,utána sokkal könnyebb lett minden.

Eleinte az,hogy nem indult be a tejtermelés,és sírtam,hogy nem tudom etetni a babámat,a 3.napra szerencsére beindult,utána meg nagyon fájt és féltem minden szoptatástól.Szoptatás közben sírt és rángatózott,sokáig nem jöttem rá,hogy a pocakja fáj,mert tele van levegővel,és enne ő,meg éhes,de nem tud.Utólag okosabb az ember...Az éjszakázás nagyon kimerített,zombi voltam,sok volt az ismeretlen dolog,nem tudtam,mikor miért sír,úgy gondoltam,hogy nem is szeret és sokat sírtam a hormonok miatt.Aztán szerencsére lecsengett ez a pár hét,ő elkezdett mosolyogni,megtanultam szoptatni,normálisan böfiztetni és egyre jobban megismertük egymást.

Most 13 hónapos,vannak még nehézségek,még mindig nem alussza át az éjszakát,de már ismerjük egymást,nagyon boldog vagyok vele,rengeteget nevetünk és már távoli emléknek tűnnek az első hetek nehézségei:)

Boldog babavárást és babázást!

ekezet nelkul lesz, elore is bocsi erte :)

csaszarral szuletett meg a lanyom. Amig nem.vettek ki a varratokat, addig a felkeles-lefekves okozott problemat, foleg, ha sirt, ebredt a pici. A szoptatas nehez volt, nem helyes modon raktam mellre, sok.levegot nyelt, hasfajos lett, mire erre rajottem... Begyulladt a mellem, tejlazam lett, de ezen is tullettunk :)

Ami a legeslegnehezebb volt, hogy osszeszokjuk harman. Apa, anya, baba. Nyilvan a gyereknek ez nem okozott problemat, de nekunk friss szuloknek igen. Nalunk apa volt az, aki mindent tulaggodott, en lazabban vettem az "akadalyokat". Nagyon sok minden jott osztonosen. Kb 6 honapba telt mire osszeszoktunk. Nehez volt, rengeteg kompromisszum mindket feltol, de megerte. Igazi boldog csalad lettunk. Na ezzel nem azt mondom, hogy nincs surlodas kozottunk, mert van :)

Viszont barmikor ujra kezdenem gondolkodas nelkul... Bar mar van tapasztalatom ;)

Boldog baba varast, konynu szulest :)

Talán az, hogy senki nem készített fel erre, hiába voltak elképzeléseim, olvastam könyveket, hogy milyen lesz....

Császármetszés - fáj a has, húzódik, az első két hétben még nehéz felállni,plusz a gyerekágyi folyás sem egy álom

Baba - szoptatás, miért sír, mennyit nőtt, köldökcsonk, hogyan fogjam, felkelések, nem alszod ki magad, hullafáradt vagy, böfizés, kakilás

Nekem kevés volt a tejem, kisfiam kis súllyal született, hamar bealudt a cicin, első héten semmit sem hízott, folyton sírt, hiába volt cicin.

Elkezdtük a tápszeres pótlást, de sehogy sem akartam ezt elfogadni, így elkezdtük a cirkuszt: mellszívózás - kézi és gépi, sokszor már lilult a mellbimbóm, mégis csak 10-20 ml jött le nagy szenvedés árán, cseppenként.... tea, rengeteg ivás...voltunk szoptatási tanácsadónál, rendeltem spéci Calma cumit, kiolvastam minden fórumot, vettem könyvet (Nagy szoptatóskönyv), etettem kanálból, üvegből, fecskendőből, hogy nehogy majd ne akarja elfogadni a mellet....

aztán elegem lett. Letettünk mindent, és úgy voltam vele, ha tápszer kell, hogy ne éhezzen a gyerekem, akkor tápszert fog kapni.

Most 2 hónapos, mostanra szoktunk össze, most tudom megkülönböztetni, hogy miért sír, már mosolyog ránk, többet van fent, tudom, hogy hogyan böfizik a legkönnyebben, tudom, mikor kakil...

Az eleje tényleg durva, de próbálj meg nem rágörcsölni semmire.