Terhes vagyok! Szerintetek jól döntök?

De pontosan azt írta, hogy el tudna menni albérletbe. Olvasási, értelmezési gondok?

Még szép, hogy a párjától vár segítséget, hiszen ők egy család, egy közös gyerekkel, akikért mindketten felelősek.

Annyira szűk látókörűek vagytok, annyi azt hiszitek, hogy fekete vagy fehér minden.

De ha most az ellenkezőjét írta volna le, nektek lenne a legnagyobb szátok, hogy gyilkos és hogy tehet ilyet.

Miért baj, ha 4en együtt alszunk, és a nyitott ajtó a nappali felé szellôzteti a szobát? Nem panelszoba, hanem vályogház...(méreteiben is). Igen, orvos vagyok, akkor is, ha nem hiszed. Éppen ezért sokat szellőztetünk, és 24 C helyett 20,5 C van - sokkal egészségesebb, mint egy zárt ablakos icipici szoba. Nekünk ez jutott - mivel nem Budapesten van, olcsóbban (még a napi ingázással is), mint ott egy panel.

És igen, azt írta, ha akarna, el tudna menni albérletbe! Csak eddig gondolom nem volt rá szükség. És hogy NEM fél attól, hogy pénz nélkül maradnak - ezt hadd tudja ő, miért gondolja. Gondolom, párja talál megfelelő állást, hogyha a mostaninak vége. Nem ismerjük a szakmáját... Akkor mi a gond?

Jól döntesz!

Gratulálok nektek! :)

Hagyjuk már ezt a más és a szülei nyakára szül dumát. Aki tud normálisan gondolkodni, rendes anyagi helyzetben van a CSALÁD!!! mert itt azon van a hangsúly akkor miről beszélünk? Az a legnagyobb baj ebben a világban, hogy mindenkinek csak a karrier számít és jajj főiskola, egyetem stb... sajnálatos, hogy itt is folyamatosan csak ezek az emberek tudnak ugatni, mert az, aki már fiatalon vállal gyermeket az már hülye, idióta és felelőtlen.. Persze! Ez mind az irigység jele!

Visszatérve az elejére, a más nyakára szüléssel. Attól mert a szülők anyagilag támogatnak valakit a gyermeknevelésben még nem jelenti azt, hogy a nyakukra szül. Egy családban az összetartás számít nem pedig az, hogy jön a gyerek és mondjuk egy részről van csak bevétel. Egy igazi szerető, rendes családban nem ez a lényeg, hanem egymás segítése.

Némelyik itt olyan okos.. Az agyam elszáll. Olyanok ítélkeznek itt a gyerekvállalásról, akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy bizony megesik néha az, hogy az ember kicsit a szülei segítségére szorul? Akkor ti milyen szülők vagytok, vagy lesztek, ha a jövőben úgy adódik, hogy segítenetek kell bizonyos helyzetekben a gyereketeknek? Megtagadjátok tőle? Vagy így milyen példát kaptatok a szüleitektől? Ti ítélkeztek?

Kedves kérdező, jól döntöttél, úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna, ahogy az egyik előttem szóló is írta, nem kell sok pénz ahhoz, hogy egy kisgyerek boldog legyen.