Őszintén, van aki egy gyerekkel fogta meg a párját? Hogy alakult az életetek?

Nekem az egyik barátnőm vállalt be úgy babát, hogy "mert már benne vagyok a korban". Nem volt nagy szerelem, csak a pasi "jó apaalany" volt. Azt nem tudom, hogy a pasi mennyire szerette. Viszont amikor bevállalta a babát, akkor már határozottan mondta, hogy nem olyan nagyon boldog, sok a vita és nem igazán szereti a párját.

Azóta olyan 4-5 év telt el, a baba már szépen cseperedik, de rettentően elhidegültek egymástól. Rengeteget vitáznak, a pasi beszólogat a súlyára (szerintem nem vészes a súlya) és a nő is olyanokat mond, hogy "ha megcsalna az sem érdekelne mert legalább nem engem nyaggat". Ja és állandóan mondogatja, hogy lépnie kellene már lassan.

Nem tudom, együtt fognak-e maradni végül, de most komolyan, milyen felnőtt lesz a gyerekből? Oké, hogy babát akarnak a nők, de ha felnevelnek egy sérült családban egy gyereket, sérült gyerek lesz belőle, aki aztán sérült életet fog élni és sérült gyerekei lesznek (ha egyáltalán lesznek). Ennek mi értelme?

Mi szakítottunk egyik nap, a másik nap kiderült, hogy babát várok (nem is sejtettük addig, nem fogok vetíteni, megszakítással védekeztünk, nem fogamzásgátló mellett csúszott be).

Elvetettük. Kőkemény 1 év követekezett után, majdnem minden nap sírva ébredtem, éjszaka nem aludtam, csak az járt a fejemben, hogy megöltem a gyerekem, 25 kilót fogytam, borzasztóan néztem ki. Egy év elteltével felkerestem egy pszichológust, ő segített helyrerakni ezt a gyászt.

Az utolsó pszichológussal történő konzultáció után kb. két hónappal találkoztam a férjemmel. Ment minden a maga útján, összeköltözés, esküvő, baba, imádtuk egymást, most is, a mai napig ő A TÁRS, nagybetűvel, akire mindig, mindenben tökéletesen és a legmesszebbmenőkig számíthatok, valódi nézeteltérések (csipcsup vitákat leszámíva) nem nagyon voltak köztünk soha, szeretem, úgy igazán, és ő is engem.

És tudod mit?

Ilyen maximális érzelmi és párkapcsolati biztonság mellett is BORZASZTÓAN NAGYON NEHÉZ volt az eleje. Pedig egy jóalvó, jóevő, csodajófej gyerekünk született, de nehéz volt, az első pár hónap szexmentes, a következők fogzással tarkítottak, kőkemény kiképzés volt mindkettőnknek. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy a gyerekvállalásba ingatag, roskadozó kapcsolattal belemenni kudarcra van ítélve. Pszichológusként dolgozom, és abban a gyakorlatban is ezt látom...

Szóval ÉN nagyon nem javaslom.

Az unokatestvérem így próbálkozott. Nagyon meg akarta tartani a párját. Baba lett. Nekem el is mondta, hogy mindenáron terhes akar lenni tőle, így majd vele maradna.

Vele maradt egy kis ideig még az apa, de a gyerek egy éves korában már más utakon járt.

Az unokatestvérem azzal állt bosszút, hogy teljesen eltiltotta a kisfiút az apától.

Nagyon elszúrt mindent...azóta sem ismeri el a hibáját.