Terhesség végén, a nagyobb gyerekkel mit csináltok napközbe? El bírjátok látni őt/őket rendesen? Én nem igazán. Szegény csak a tv nézi már 2 hete.

Nekem is ez volt. Ellátni még oké, de játszani már nem volt erõm és türelmem. Most hogy megszületett a Pici, még rosszabb a helyzet mert éjjel sem alszom és még fáradtabb vagyok.

Most táborban van csütörtökig, aztán össze kell szedni magam...

Nehogy a tesót hibáztassa és féltékeny legyen.

Mi jártunk játszira. Szaladgált az udvaron, labdáztunk sokat meséltem neki a tesóról. Hogyan jön a világra( természetesen rettenetesen leegyszerűsítve) mire kell odafigyelni ha már itthon lesz stb. Főztünk vagy a férjem főzött 1-2 napra előre, hogy kíméljen. Amikor még volt ovi akkor elbuszoztunk az oviba és délután meg mentem érte. 10 nappal szülés előtt bekerültem a kórházba mert elfolyt a magzatvizem nagy része, de mire beértünk beforrt ahol szivárgott. 10 napig csalogattam mire megadta magát.

Hány hetes vagy?

Mennyi idős a másik gyerkőc?

Kicsit off. Nem szabad magad hibáztatni, mert nehéz a vége és a nagyobbat nem tudod úgy szórakoztatni, mint általában! Örülsz, hogy nagy pocakkal élni tudsz és ez nem ritka dolog.

Én 38 hétben vagyok, a nagy fiam mindjárt 3lesz. Nekem minden nap van segítségem és így türelmesebben is tudok vele foglalkozni. Már kesz vagyok mindennel, már ami a kicsi érkezését illeti. Anyukám főz, vagy én készítek valami egyszerût. Ugyan strandra nem tudok menni a gyerekkel, de itthon a medencében játszunk minden nap. Mivel a földre le nem tudok ülni, így oda hoz játékot, ahol épp vagyok és ott játszunk együtt.

Vettem neki vízfestéket is, az udvaron ülve szépen ketten festegetünk. Ha igényli, akkor este, mikor hűvösebb az idő, valamelyik nagyszülő elmegy vele sétálni. Vagy néha össze is szedem magam és együtt megyünk mindannyian. Én csak döcögök már, de a mama vagy a papa tud utána szaladni, ha kell.

Nagyobb fontos, hogy ne saját magadat okold, hogy a kedved se olyan már, vagy épp alig élsz ! Sokkal fontosabb, hogy próbáld a gyermeknek is megmagyarázni, hogy mi miért van és hogy ettől még ugyanúgy szereted, csak most anyának kicsit nehezebb így pocakosan. A szülés előtti depi nem ritka. Elsővel nekem is volt.... De akkor megfogadtam, hogy ha lesz második, akkor okosabban fogom csinálni a végét is.

Én inkább pont úgy vagyok, hogy szerintem nehezebb lesz majd az újszülöttel és a nagy fiammal, így egyáltalán nem bánom, hogy még bent van.

Kitartás és minden rendben lesz !

6-os vagyok. Szóval tudom milyen az ilyen lelkiállapot. De nem lesz semmi gond emiatt, csak legalább beszélgess a nagyobb gyerekkel arról, hogy miért vagy most ilyen. Egy ölelés nem olyan megterhelő és abból érti, hogy szereted őt, csak most nehéz neked.

Bizony ilyenkor erőt kell venni az embernek magán és bármilyen nehéz is, állni a sarat.

Van hogy én is csak apróságokat tudok megtenni azért, hogy érezze a fiam a törődést, de már ennek is örül.

Mondjuk szerencsés vagyok tényleg a sok segítség miatt, amit a szüleim nyújtani tudnak! Már sokszor annak örülök, hogy a főzés nem rám marad.... Pedig imádok főzni és sütni, de ez most inkább teher, sem mint élvezet.

Tarts ki és a kórházban, a szülés után használd ki nagyon az időt arra, hogy pihenj és lelkileg össze tudd szedni magad ! Nagyon sok erőt még és aztán szép babázást kívánok! :)