Hogy élted meg a terhességet?

Utólag biztosan mindenki azt fogja mondani, hogy nagyon jó volt. :D Nekem tényleg jó volt, nem igazán nőt meg a hasam, nem vizesedtem, sosem hánytam. Hányingerem volt, de hideg citromos víz segített mindig és B6 vitamin. Fáradékony a 12-16 hét között voltam akkor 24 órából 15 biztosan aludtam, gyomorégésem volt majd minden éjszaka a 35-40 hét között (na ez az egy valódi panaszom volt, mert ezt nagyon rosszul viseltem és semmi sem segített) , enyhe itt-ott szurkálásaim voltak, de összességében szinte meg sem éreztem a terhességem. Nekem sokkal "emlékezetesebb" a 3 napig tartó szülésem, na azt senkinek nem kívánom. Utólag már arra is azt mondom, hogy semmiség volt, és nem bántam meg, hogy nem császároztak inkább meg, és fogok is még szülni, de számomra az volt a legrosszabb élmény. A terhesség és a babaázás része az még mindig felemelő. :D 4 hós baba anyukája

Nekem nem voltak különösebb panaszaim, kivéve a gyomorégést és a csípőfájdalmat, meg az aluszékonyságot az elején. Mégis sokkal jobban érzem magam, hogy már kint van a drága babám, én nem élveztem kifejezetten a terhességet.

Az első 12 hétben rettentő gyomorégésem volt és puffadtam, amint bejelentettem a munkahelyemen, és megnyugtatott a főnököm, hogy visszavár, nem haragszik, amiért hamar teherbeestem megnyugodtam, ezek el is múltak. A csípőm fájt néha, illetve a terheléses cukrom rossz lett, így a 24. héttől diétáznom kellett. Nah az szörnyű volt, én világ életemben édessszájú voltam, és mivel nem voltam hízékony, így engedtem is a kísértésnek, de a szülésig lemondtam az édességről, brrr... még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy hogyan bírtam. Mondjuk szülés után az első kérésem az volt, hogy adják oda a táskámból az előre bekészített győri édest, és úgy ahogy van megettem egy zacskóval. :-) Az utolsó hónapban rettenetesen vizesedtem, de dolgoztam, így elviselhetőbb volt, mert lekötötte más a figyelmemet. Egy hetet töltöttem itthon a szülés előtt pihenéssel, hát az rosszabb volt, mert egész nap volt időm figyelni, hogy mennyire vizesek a lábaim, kezeim, és volt időm foglalkozni vele, hogy mennyire fáj/zsibbad. Görcsölgetni csak a 36. héten görcsölgettem, akkor ki is nyíltam egy ujjnyit. Végig aktív voltam, minden nap sétáltam kb. 8 km-t, és kismamatornáztam. Lelkileg volt nehezebb, mert rettegtem a szüléstől és minden egyes nőgyógyászati vizsgálattól, így mindig ment a harc, hogy a dokinál magas a vérnyomásom, itthon, védőnőnél, háziorvosnál meg jó, adjanak-e vérnyomáscsökkentőt, befektessenek-e, de végül mindkettőt megúsztam, de ehhez kellett egy olyan orvos, aki partner volt az itthoni mérésben, és nem akart mindenáron gyógyszert adni.