Hogyan élted meg "érzelmileg, lelkileg" a második terhességet? Pl. :hogyan vártad? Jobban féltetted? Jobban féltél? .

Szia, második babámat várom, most 26 hetes, az első babám 19 hónapos. Sokkal jobb ez a terhesség, mint az első, mivel már van "rutinom". Már tudom, mik a terhestünetek, nem kell 2 percenként aggódnom, hogy úristen viszket a bal fülem, ez biztos bajt jelent.

Tegnap voltam egy bababoltban, és tele volt nagypocakos kismamákkal, és mind tanácstalanul állt a polcok előtt, és százszor végignézték, hogy milyen orrszívót vegyenek, stb. Nekem olyan jó érzés volt, hogy én ezeket már tudom, és teljes önbizalommal várhatom ezt a 2. bébit. Emlékszem még milyen rossz volt babakelengyét vásárolni, és mennyi hülyeséget vásároltam össze ráadásul.

Viszont a szüléstől sokkal jobban félek, mint először, mert most már tudom, mitől kell félni. Hiába 2-3 órás nagyon gyors nagyon jó élményű szülésem volt. Most nagyon félek, nehogy császár legyen, vagy valami baj legyen. Pozitív gondolatokkal töltöm magam, hogy most még jobb lesz a szülés, mint elsőnek, hiszen most már ott is tudom, hogy mit kell majd csinálni.

Valahol várom is már, hogy megszülessen, de közben jó még kettesben lenni az első babámmal. Mióta tudom, hogy terhes vagyok, kb lógok rajta, tudom, hogy egyre kevesebb időnk van, amit kettesben tölthetünk. És fura is lesz, hogy a 2. babával ilyen nem lesz, vele soha nem leszek kettesben, onnan már hármasban leszünk (plusz a férjem természetesen, ha itthon van).

Összességében kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok most.

Nagyjából ezt érzem :)

Az első terhességnél nem aggódtam amiatt, hogy egészséges lesz-e. Én az vagyok, a párom az, egészséges embereknek egészséges gyereke születik, azt gondoltam. A szüléstől sem féltem nagyon, mert anyukám gyorsan szült, és azt mondta, hogy nem olyan vészes. Ahhoz képest majdnem belehaltam.

A második gyereknél meg agyon ijesztgettek, hogy Down-kóros, meg toxoplazmás, meg cukros is lettem. Szóval az sokkal stresszesebb volt. Időm sem volt úgy kiélvezni, mint az elsőt. Pl. az első terhességnél minden délután leültem lágy zene mellett relaxálni. A másodiknál nem volt rá lehetőségem, pedig sokkal fontosabb is lett volna.

A szüléstől is sokkal jobban rettegtem, mert már tudtam mi vár rám. Ahhoz képest semmi sem volt az elsőhöz képest.