Hogyan, mikor adtátok elő a gyereketeknek, hogy kistestvére lesz?

17 hónap lett köztük, tehát elég picike volt, úgyhogy csak akkor hozakodtunk elő, amikor már kezdett gömbölyödni a hasam. Sokat kérdezett, mindig igyekeztem röviden elmondani a lényeget. Néha napokig nem került szóba, aztán elő-előrukkolt megint vele, foglalkoztatta nagyon a dolog, főleg az érdekelte, hogy őt mi hogyan érint majd, az ő kis világában milyen változások lesznek. Én igyekeztem a legrosszabbra felkészíteni, hogy majd sír sokat, akkor majd megdajkáljuk hogy megnyugodjon, lehet, hogy éjjel fel fog minket ébreszteni stb. Előre apelláltam a segítő szándékára is, hogy majd segíthet nekem ha van kedve, és később valóban szívesen részt is vett a dolgokban(bár sosem erőltettem, ha épp nem volt kedve akkor játszhatott nyugiban stb).

Nagyon aggasztotta, hogy mi lesz vele míg a kh-ban leszek a szüléskor, ezt töviről-hegyire át és átbeszéltük újra és újra, még kis képregényt is rajzoltam neki, meg sokat forgott a kezünkben az anna-peti könyv amiben a kistesó születik. Direkt úgy szerveztem az életünket, hogy többet találkoztunk, a kisbabás ismerősökkel, lássa milyen kis esendőek, mennyi gondoskodás kell nekik stb. Szívesen babázott velük, és mire megszületett az öcskös, megértette, hogy bizony ezek mindenképpen nyöszörgő kis bőgőmasinák, akik vagy alszanak, vagy esznek... persze sokat beszéltem neki arról is ,hogy mi mindenre tanítjuk majd meg a kicsit, hogy ha megnő milyen jó lesz együtt játszani stb.

Szerencsére a saját tesót is meglepően jól fogadta, amikor a kicsi kúszni kezdett, volt egy húzósabb féltékeny-korszak, de helyrerázódtunk.

Már 4 és 5,5 évesek, nagyon jó tesók lettek, szuperül összecsiszolódtak. Az első kb 2-2,5 év nekem kutyakemény volt, de mostmár nagyon-nagyon jó!