Majdnem 44 évesen ti megtartanátok a babát? Mindenre számítottunk, csak erre nem.

Nem tartanám meg. Nagy a kockázata, hogy nem lesz egészséges. Vagy neked lesz gondod a szüléssel, ha az első is rossz volt. A fiadat is nagyon megviselné egy testvérke.

Annak semmi jelentősége, hogy orvos vagy. Legfeljebb annyi, hogy jobban feltudod mérni a kockázatokat, mint más.

Orvosként pontosan tudod, hogy a magzat megismételhetetlen emberi lény, aki él.

Él Te az élet védelmére és nem a kioltására esküdtél fel. Ezért szerintem helyesen érzed az etikai aggályokat is.

Én bizonyosan vállalnám. Egyszerűen nem tudnám nem vállalni.

Én azt hiszem megtartanám, mert ilyen helyzetben képtelen lennék ésszel gondolkodni, soha-soha nem tudnám magamnak megbocsájtani, ha megölném a gyerekem.

A nagyfiad problémájára remélem hamar találtok megoldást, esetleg vidd el egy sarlatánhoz (kineziológus), hátha. :)

Szülőknek jobbulást, Te pedig kívánom dönts úgy, ahogy a legjobb lesz mindenkinek! :)

Engem egyedül a korom aggasztana, a többi dolgot valahogy csak el lehet rendezni.

Gyerekként anyukám velem is lefutotta ezt a kört, otthon minden rendben volt, az óvódában pedig "tomboltam".

De akkor született a tesóm, első 1-2 hétben féltékeny voltam rá, azután viszont imádtam. Lekötött, hogy tanítgattam mindenfélére már 4 éves korára tudott olvasni annyit nyaggattam :D, meg az óvódában (3 év van csak köztünk) vele foglalkoztam és addig sem piszkáltam a többi gyereket, ki is nőttem ebből (gondolkodtak pszichológuson, végülis nem kellett).

Szóval van akinek jót tesz, ha lesz tesója.

43 éves múltam, 5 éves a legkisebb (még van 3 nagy). Biztos, hogy nem tartanám meg. Már az utolsó terhesség is nehéz volt, nem beszélve, hogy ilyen idősen már nem olyan fitt az ember.

Én nem vállalnék a Te helyedben sem már gyereket, mert igenis van sok kockázat!

gyógypedagógus