Mi árt jobban a babának, az idegeskedés vagy a szomorúság?
Szia, 2009-12-02 09:44 vagyok újra. Nagyon örülök, azért is, mert a történetünk majdnem u.az volt! 16.-án volt 5 hónapos a kicsikém, de én eljöttem tőle a kicsi 4 hetes korában. Mert nálunk nem változott a helyzet. Ő nem csavargott, csak a terhességem óta megváltozott teljesen. Se testiség, se semmi. A kicsi mellett is a takarítással volt elfoglalva hogy miért nem u.úgy csinálom és nem bírtam. Ennek 4 hónapja. A gyerekért reszket, és mindent megvesz neki, rendszeresen látogatja és szerelmes belé. Mostanában kezdünk normálisan szót érteni és kedvesek lenni. Ő vissza akar kapni, de annyira konok és makacs, hogy számára iszonyat nehéz megtenni a lépést. De lassan teszegeti már. Nem tudom hogy mit tegyek, 4 hónap eltelt, nem volt mellettem társként sem a terhesség alatt, sem a kicsi első heteiben, ezért jöttem el. Igazából nem tudom, hihetek e benne, hogy megtörte a dolog és összekapja végre magát. szerinted?
Nektek nagyon örülök!!!
Nem tudom... :S Alapvetően nem változnak az emberek. De néha csak elfelejtik értékelni a dolgokat, és ha elveszítik rájönnek erre. De ha kibékülnétek, akkor lehet jó lenne minden, de ha mégsem az egy újabb csalódás. Ha kibírnád, hogy ne éld bele magad, csak próbaként fognád fel, akkor talán lenne értelme megpróbálni. de addig hagy kaparjon még :D:D:D "A legtöbb, amit egy apa a gyermekeiért tehet, az, hogy szereti az anyjukat" Kíváncsi vagyok a fejleményekre. Majd írj mindenképpen!
Te szereted őt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!